Csak az út...

Van valami szép ebben a sehova sem tartozásban.
Nem mondom, néha a hátam közepére sem kívánok egyedül lenni... de amikor úton vagyok és az aktuális hangulatom dönti el az uticélt, annál jobb nincs.

Hétvégére mindig haza jövök.
Úgy gondolom, senki nem várhatja tőlem, hogy még a szabad napjaimat is Debrecenben töltsem... egyedül. Tehát Budapest.
Na igen, de amikor az összes barátod nyaral, vagy nem ér rá, vagy épp már úton van valahová... ?
Akkor jön az "operatív szervezés".

Eszembe jutott a Balaton.
Ez azért meglepő, mert világ életemben max. 20 km választott minket el egymástól, szóval bármikor dönthettem volna úgy, hogy meglátogatom egy kicsit.
Ez azonban sosem volt rám jellemző.
De most meleg van, nyár, szabadság... nem mellesleg Badacsonyban most kezdődött a Borfesztivál... miért is ne?

...
Aztán persze ez a program is módosult.
Ugyan ki a fenének van kedve egyedül borozni (ill. fagyizni) a Balaton parton??
Így hát szereztem a szüleimnek egy kis szombati meglepetést... amivel szerintem igazán jót tettem nekik... és valljuk be: az én lelkemnek is jó volt az otthon melege (!) nagyon.

Kíváncsi vagyok, milyen kaland jut eszembe legközelebb... ;)