2010. szeptember 26., vasárnap

A hétvége képekben (is)

Mozgalmasnak ígérkezett... volt később egy kezdeti megtorpanás, de aztán mindent összevetve egész jó kis hétvégét sikerült varázsolni. :)

Szombaton Tiborral és Jutkával ellátogattunk Etyekre és belekóstoltunk picit a Kezes-Lábos hangulatába. Amint láthatjátok a poháron még fellelhetők a zárásként elfogyasztott Pinot Noir nyomai... hmm, de finom volt! Ez úton is gratulálok hozzá Vértes Vilmosnak!
A mai nap pedig a testmozgás jegyében telt. Ráadásul nemzetközi szinten. Megpróbáltam belőle én is kivenni a részem... és ha a saját kis időmérőkém nem csal, sikerült a 7 km-t 36:59 perc alatt teljesíteni (azért kíváncsi vagyok a hivatalos eredményemre is). Kb. így is terveztem a dolog kimenetelét; meg vagyok elégedve magammal! :)
S amit ott láttam... egy ÁLOM! Amikor 1-2 hete először ültem fel egy ilyenre (na jó, csak majdnem ilyenre) elhatároztam, hogy nekem ilyen KELL! Igaz jelenleg nem lenne sok "kedvem" kifzetni rá a 3.058.000 forintot... de álmodozni azért csak szabad, nem?!
Most pedig épp visz a vonat Debrecen felé. Fejjel neki a következő munkás hétnek.
Izgalmas lesz ez is... például már alig várom a keddet, amikor is reményeim szerint sikeresen megbirkózom a rutin vizsgával és akkor már csak egy lépés választ el attól, hogy laboratóriumi körülményeken kívül is felülhessek egy ilyen (vagy hasonló) paripára!! Hmmm

2010. szeptember 23., csütörtök

Remembering

Rendeztem egy kis tizedelést a régi papírjaim között és rábukkantam egy bejegyzésre a naptáramban még 2009. decemberéből... annyira aktuális most is, hogy úgy döntöttem, megosztom Veletek:

Mert mindig te döntesz.
És minig a saját döntéseid következményei fogják kijelölni az utadat.
Így bűnhődsz vagy így dicsőülsz meg.
Mert a döntéseid: AZ ÉLETED!

Csak... megint egy kicsikét elgondolkoztam.

2010. szeptember 12., vasárnap

Egyedül

Van úgy, hogy nagyon magányos az ember.
Néha százan veszik körül, mégis egyedül érzi magát.
Körbe néz, körülötte ezerrel tombol és lüktet a világ, ő mégis, mintha kívülálló lenne, semmi köze nem lenne az egész cirkuszhoz.

Nem szeretem ezt érezni.
Nem szeretem, hogy egyedül üldögélek az erkélyen, egy pohár borral a kezemben és nézem a csillagokat.
Nem szeretem, hogy ezt olykor még romantikus zenével is képes vagyok tetézni, csak hogy még hitelesebben alakítsam a mazochistát.

Amikor az ereje végére ér az ember... és senki nincs, aki igazán megérti... talán az a legjobb, ha alszik rá egyet.
Ki tudja, a másnap reggel lehet, hogy valami egészen mást hoz... valami sokkal izgalmasabbat, sokkal jobbat... valamiféle világba-integráltságot.

Talán...
Holnap reggel...
Ámen.

2010. szeptember 7., kedd

Legyőztem!

Alig akartam elhinni, amikor végül beértem a célba, de SIKERÜLT!Most már azt is tudom, miért kell egy ilyenre felkészülten menni. :)
Igazság szerint minden hibát elkövettem, amit csak lehetett: pénteken búcsúbuli, szombaton céges rendezvény... a többivel most nem is sokkolnék senkit.
Ennek ellenére 2:09:33 alatt sikerült teljesítenem a távot.
Meg vagyok elégedve magammal! Főleg, hogy még soha nem futottam egyfolytában ennyit.

... és mi lett volna, ha még fitt is vagyok? :)