Először is: hétvégi programokat szerveztünk.
Július 18-án meglátogattam a veszprémi Utcazene Fesztivált.
Konkrét cél a Firewater koncerten való megjelenés volt, de mivel az hajnali egykor kezdődött, volt előtte idő a húgommal kicsit felmérni a terepet.
Nagyon jól éreztük magunkat; a koncert fergeteges volt, a fiúk majdnem két órát játszottak!
Remélem, nem kell sokat várni a következő magyarországi látogatásukra!!
Sajnos a képek nagyon rosszak lettek, de szerencsére találtam egyet, ahol legalább fel lehet ismerni az énekest.
Vasárnap aztán utaztam tovább és közben készítettem pár képet a legszebb temetőben:
Másodszor: nyaralni mentünk!Sikerült egy időben kivennünk a Párommal egy hét szabadságot, így július 20-tól 27-ig mellőzhettem kicsit a napi stresszt.
Tudtuk, hogy szeretnénk elutazni valahova, de mint általában, most is az utolsó pillanatban döntöttünk a helyszínről.
Hétfőn reggel még úgy gondoltuk, a Mátrában töltünk pár napot, aztán mégis úgy alakult, hogy kedden reggel a Mecseket, pontosabban a Kövestető Hotelt vettük célba.
Nem bántuk meg!
A hely ismerős volt - hiszen anno, az esküvőnk után is ide utaztunk pár napra -, így tudtuk, hogy nagy meglepetés nem érhet minket.
Nagy előnye, hogy az erdő közepén van, távol minden zavarkeltő eszköztől.
Nincs dugó, sziréna, szmog, tömeg, e-mail és stressz, sőt néha még térerő sem, hiszen egy hegy tetején, az erdő közepén található.
Az étel finom és megfelelő mennyiségű - félpanziót választottunk, így kajára külön nem kellett költenünk.
A személyzet kedves, ezen kívül nem egy tömegtábor, így tényleg ki tudtuk pihenni magunkat.
Persze hoztuk a formánkat, így eléggé edzőtáborosra sikeredett az akció:
Reggelente felfutottunk a szomszédos Hármashegyre (603 m).
Maga az út elég megerőltető volt, de a hegy tetejéről elénk táruló látvány mindenért kárpótolt!
Ezt az akciót aztán reggelivel koronáztuk, majd folytattuk az "edzést".Az első nap még nyugisra vettük a figurát és a hotel kertjében süttettük a hasunkat.
A következő napon pedig ellátogattunk Harkányba és kipróbáltuk a híres termálfürdőt:
Furcsa egy hely ez.Mivel elég közel van a határhoz, a legtöbb ember nem is magyar, hanem horvát volt.
Nagy volt a forróság - kifogtuk a hőségriadós hetet -, így rengetegen választották a túlélésnek ezt a módját. Ezen a képen éppen nem látszik, de tömegek voltak a medencékben.
A harmadik napon aztán az erdőt választottuk és felmásztunk a Zengőre (682 m).
Ez sem volt egy kímélő séta, viszont az út, a hangulat és a látvány, ami a csúcson fogadott minket elfeledtette azokat a szakaszokat, amelyek nem kímélték a lábizmokat.
Ez után felfedeztük a sikondai termálfürdőt.
Igaz, ez nincs akkora, mint a harkányi, a vize viszont nagyon jó.A kép az egyik kinti medencénél készült ugyan, de ezen is látszik, hogy a fürdőzők száma abszolút elviselhető. Ezen kívül az árak is egészen barátiak.
A strand a 2004-ben épült Wellness Hotelhez tartozik, így egyáltalán nem mondható leharcoltnak. Nagyon jól éreztük itt magunkat.
Ha viszont választani kéne, hogy mi tetszett a legjobban a négy nap programja közül, biztos, hogy az utolsó napra esne a választásom.
A hazautat ugyanis megspékeltük egy nagyon szép túrával.
Elautóztunk Óbányára, ami egy nagyon szép és nagyon békés település a világ zajától viszonylag félreeső helyen.
Innen tettünk egy kirándulást Kisújbányán keresztül a Cigányhegyre (524 m) majd vissza:
A nyaralásból haza térve a hétvégén kipihentük a szabadság fáradalmait, hogy aztán hétfőtől újra kezdődhessen a napi rutin.Hogy aztán mi történt az ezt követő két hétben, maradjon a következő bejegyzésre.
On holiday
Almost another month has gone by since my last post.
Excuses, I’ve got plenty, surely!
Firstly, we had weekend activities. July 18, I was at the Street Festival in Veszprém. Firewater played and we were to show up at the concert. As it started at 1 a.m., I had the opportunity to look around with my younger sister. We had a hell of a time, the show was awesome, almost 2 hrs! Hope they visit Hungary again soon! The pictures I took are poor but I managed to find one where you can recognize the singer, Tad A.
I moved on Sunday and I took a few pictures of the most beautiful cemetery.
Secondly, we went on vacation! We took a week (July 20-27) off with my beloved so I could keep the daily stress behind me for a while. We knew we wanted to get away somewhere but we made the decision on the ’where’ at the eleventh hour. So in the morning we were heading towards the Mecsek, more precisely Hotel Kövestető.
No regrets! A familiar place, as we hid out here for a few days after our wedding, so we knew what we were in for. A great advantage, it is in the woods, far from everything that could interfere. No rush hour, no sirens, no smog, no crowds, no e-mails, no stress, sometimes no coverage either as it is in the middle of a forest atop a mountain. Fine meals and plenty for breakfast and dinner so we did not spend anything on food. Staff were kind and patrons scarce so all was set for relaxation.
Typically, we made it a bit of a training camp for ourselves: every morning we ran up a neighbouring peak (603 m) in Hármashegy (Three Peaks) and down. It was pretty hard to jog up but the view was there to compensate. Some breakfast after running, then on we went with our training schedule.
On day one we stayed put and sunbathed.
On day two we drove to Harkány to try the thermal bath there. A strange place. Being close to the border, most folks are foreigners, Croats mainly. It was an extremely hot day – the heat warning week – therefore plenty chose this way of survival. The picture does no justice….the pools were usually fraught with humans.
Day tree was a mountain climbing day. We walked up to Zengő (682 m). It was not an easy walk but the feeling and the view from above made it a worthwhile effort.
The following day we visited the thermal bath in Sikonda. It is much smaller than the one in Harkány, that’s a fact, but this also meant the density of people were much lower, easily bearable – as the picture shows. The bath was built in 2004 as part of a Wellness Hotel so it looked quite new. We had a great time.
If I were to chose the bet part of the holiday, I’d vote for the last day when we went to Óbánya - which is a little village far from the world, rather remotely set - from where we went hiking again to Cigányhegy (524 m) through Kisújbánya then back.
Back from our holiday we spent the weekend resting after all the week’s hardships…to re-start the daily routine fresh and anew.
My next post will tell you about the 2 weeks that followed.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése