A hétvége képekben (is)

Mozgalmasnak ígérkezett... volt később egy kezdeti megtorpanás, de aztán mindent összevetve egész jó kis hétvégét sikerült varázsolni. :)

Szombaton Tiborral és Jutkával ellátogattunk Etyekre és belekóstoltunk picit a Kezes-Lábos hangulatába. Amint láthatjátok a poháron még fellelhetők a zárásként elfogyasztott Pinot Noir nyomai... hmm, de finom volt! Ez úton is gratulálok hozzá Vértes Vilmosnak!
A mai nap pedig a testmozgás jegyében telt. Ráadásul nemzetközi szinten. Megpróbáltam belőle én is kivenni a részem... és ha a saját kis időmérőkém nem csal, sikerült a 7 km-t 36:59 perc alatt teljesíteni (azért kíváncsi vagyok a hivatalos eredményemre is). Kb. így is terveztem a dolog kimenetelét; meg vagyok elégedve magammal! :)
S amit ott láttam... egy ÁLOM! Amikor 1-2 hete először ültem fel egy ilyenre (na jó, csak majdnem ilyenre) elhatároztam, hogy nekem ilyen KELL! Igaz jelenleg nem lenne sok "kedvem" kifzetni rá a 3.058.000 forintot... de álmodozni azért csak szabad, nem?!

Most pedig épp visz a vonat Debrecen felé. Fejjel neki a következő munkás hétnek.

Izgalmas lesz ez is... például már alig várom a keddet, amikor is reményeim szerint sikeresen megbirkózom a rutin vizsgával és akkor már csak egy lépés választ el attól, hogy laboratóriumi körülményeken kívül is felülhessek egy ilyen (vagy hasonló) paripára!! Hmmm

Remembering

Rendeztem egy kis tizedelést a régi papírjaim között és rábukkantam egy bejegyzésre a naptáramban még 2009. decemberéből... annyira aktuális most is, hogy úgy döntöttem, megosztom Veletek:

Mert mindig te döntesz.
És minig a saját döntéseid következményei fogják kijelölni az utadat.
Így bűnhődsz vagy így dicsőülsz meg.
Mert a döntéseid: AZ ÉLETED!

Csak... megint egy kicsikét elgondolkoztam.

Egyedül

Van úgy, hogy nagyon magányos az ember.
Néha százan veszik körül, mégis egyedül érzi magát.
Körbe néz, körülötte ezerrel tombol és lüktet a világ, ő mégis, mintha kívülálló lenne, semmi köze nem lenne az egész cirkuszhoz.

Nem szeretem ezt érezni.
Nem szeretem, hogy egyedül üldögélek az erkélyen, egy pohár borral a kezemben és nézem a csillagokat.
Nem szeretem, hogy ezt olykor még romantikus zenével is képes vagyok tetézni, csak hogy még hitelesebben alakítsam a mazochistát.

Amikor az ereje végére ér az ember... és senki nincs, aki igazán megérti... talán az a legjobb, ha alszik rá egyet.
Ki tudja, a másnap reggel lehet, hogy valami egészen mást hoz... valami sokkal izgalmasabbat, sokkal jobbat... valamiféle világba-integráltságot.

Talán...
Holnap reggel...
Ámen.

Legyőztem!

Alig akartam elhinni, amikor végül beértem a célba, de SIKERÜLT!Most már azt is tudom, miért kell egy ilyenre felkészülten menni. :)
Igazság szerint minden hibát elkövettem, amit csak lehetett: pénteken búcsúbuli, szombaton céges rendezvény... a többivel most nem is sokkolnék senkit.
Ennek ellenére 2:09:33 alatt sikerült teljesítenem a távot.
Meg vagyok elégedve magammal! Főleg, hogy még soha nem futottam egyfolytában ennyit.

... és mi lett volna, ha még fitt is vagyok? :)