Pótlás augusztusról

Adós maradtam szinte az összes augusztusi eseménnyel.
Gyorsan pótlom, mert sok mindent szeretnék megosztani!

Egy munkahelyi tréning jóvoltából eljutottam két napra ide:
Nagyon szép hely! Talán az egyetlen baj vele az, hogy nincs elég messze Ferihegytől és nap közben elég sok repülőgép húz el felette. A hotel hangulata viszont olyan kellemes, hogy simán kárpótol ezért.

A következő hétvégére egy debreceni út jutott.
Itt aludtam! Életem során ez volt a második alkalom, hogy ötcsillagos szállodát láttam belülről!
Ez is egy céges út volt, nem számítottam rá, hogy így elkényeztetnek minket... de nagyon jól esett!

Ez után művelődtünk kicsit.
A Városmajori Szabadtéri Színpadon néztük meg a L'art pour l'art társulat Anyám tyúk, avagy az ember tragédia című előadását.
Kicsit feszült voltam aznap, de a darabnak sikerült ezt feledtetnie. Szokás szerint nagyon jót derültem a vicceken.

Aztán, hogy más jellegű élvezeteknek is hódoljak picit, ellátogattam az IKEA-ba.
Sajnos... mert itt mindig találok valamit, ami "annyira hiányzik a lakásból".
Most az ideális fonaltárolót találtam meg:
Ehhez azért még gyűjteni kell... De nem nyugszom, míg nem lesz egy ilyenem! :)

A következő esemény a huszadikai tűzijáték volt.
Próbáltam ugyan egy-két fotót készíteni róla, de ennek eredményéről inkább ne beszéljünk.
Egy dolgot viszont nagyon szeretek ilyenkor:Természetesen ezt sem bírom soha normálisan lefotózni, de annyira szép, mikor felzászlózzák a Lágymányosi hidat! Nem tudom, miért tetszik úgy, de mikor átautózom a hídon és egymás után suhan el mellettem az a sok nemzeti zászló, abban van valami csodás.

Végül elérkeztünk augusztus utolsó hetéhez.
Ezt szabadsággal töltöttem.
Jobban mondva az elején még csak próbáltam kilábalni a betegségből - ami sajnos eléggé rányomta a bélyegét egy nagyobb családi összejövetelre is.
Közben lomtalanítottunk egy jót. Vagyis kihasználtuk, hogy az utcánkban most került sor az éves "szemetelésre" és mi is fenekestől felforgattuk a lakást és kiszórtunk mindent, ami nem oda való. Most jó érzés bejönni.
Elég kicsi a lakásunk, így nem sok kacat fér el benne. Most, hogy nagy részétől megszabadultunk, végre van hely a fontosabb dolgoknak is! :)

A hónap csúcspontja viszont az elmúlt hétvége.
Még a tavasszal jártunk Szlovákiában és szerveztünk magunknak egy jó kis túrát a Nyugati Tátrában.
Akkor a Baranyec-et (2184 m) hódítottuk meg és elhatároztuk, hogy visszatérünk.
(Igen, a kép közepén a kis hangyák mi vagyunk!!... bár a képfelbontás nem feltétlenül teszi lehetővé a hangya vadászatot.)
A következő felvonásra most került sor.
Erről bővebben később, képekkel!

Jó éjt mindenkinek!

Filling you in on August
I failed to tell you about almost everything that happened in August. I’m filling you in quickly as there’s a host of things I’d like to share.

Thanks to a training I could attend from my work I had the chance to get here.
Lovely place it is! Its only downside is it’s not far enough from Ferihegy Airport so many a plane roars by above during the day. The amazing atmosphere the hotel provided easily made up for this however.

The following weekend was a trip to Debrecen. This was where I slept. This was the second time I had seen in a five-star hotel from the inside. It being a job-related trip and I was surprised to be spoiled like this… it felt so good though.

We later on had culture sink in a bit.
We went to the open air theatre in Városmajor to see a kind of play by the ensemble L'art pour l'art titled „Anyám tyúk, avagy az ember tragédia”. I was kind of tense that day but the play managed to make me forget about it all and have fun. As usual, I had great laughs at their jokes.

To maintain diversity, I went to IKEA to indulge in different kinds of pleasure. It’s unfortunate as I always find something that „we simply cannot live without”. This time I laid my eyes on the ideal thread case. We have to save up a bit before buying though. I won’t rest until I get one like this!

The next event in line was the annual fireworks on August 20. Tried to take a few snapshots but the results are better kept buried. What I like the best about it is they put all those flags on Lágymányosi Bridge. It’s so cute with them but to make a decent picture I haven’t been able to, of course. Can’t explain why but all these lovely national flags racing past me as I drive across the bridge is fabulous to feel.

Now, the last week of the month. I had this off work. To put it more accurately, I the first few days battling a sickness. This had a strong influence on our family activities too. We also had a chance to get rid of some unwanted stuff by throwing then out in the street to be collected the following day. It happens once a year so we meticulously turned the flat inside out and threw away what we needed no more. Feels better to be home now. We are stuck for space in this tiny hobbit hole. It cannot hold much. Now we have some space for important things!

I could call last weekend the summit of the month. We were in Slovakia in the Spring for hiking and we repeated it in the High Tatras this time. We conquered Baranec (2184 m) in May and we agreed to return during the summer. (Yes, the tiny dots are ourselves… the resolution precludes you from shooting us straight down!) Act II we could call it. More about it coming soon.

Goodnight. All!

Nyaraltunk

Már megint majd' egy hónap telt el az utolsó bejegyzésem óta, de persze megint van rá mentségem.

Először is: hétvégi programokat szerveztünk.
Július 18-án meglátogattam a veszprémi Utcazene Fesztivált.
Konkrét cél a Firewater koncerten való megjelenés volt, de mivel az hajnali egykor kezdődött, volt előtte idő a húgommal kicsit felmérni a terepet.
Nagyon jól éreztük magunkat; a koncert fergeteges volt, a fiúk majdnem két órát játszottak!
Remélem, nem kell sokat várni a következő magyarországi látogatásukra!!
Sajnos a képek nagyon rosszak lettek, de szerencsére találtam egyet, ahol legalább fel lehet ismerni az énekest.
Vasárnap aztán utaztam tovább és közben készítettem pár képet a legszebb temetőben:
Másodszor: nyaralni mentünk!
Sikerült egy időben kivennünk a Párommal egy hét szabadságot, így július 20-tól 27-ig mellőzhettem kicsit a napi stresszt.
Tudtuk, hogy szeretnénk elutazni valahova, de mint általában, most is az utolsó pillanatban döntöttünk a helyszínről.
Hétfőn reggel még úgy gondoltuk, a Mátrában töltünk pár napot, aztán mégis úgy alakult, hogy kedden reggel a Mecseket, pontosabban a Kövestető Hotelt vettük célba.
Nem bántuk meg!
A hely ismerős volt - hiszen anno, az esküvőnk után is ide utaztunk pár napra -, így tudtuk, hogy nagy meglepetés nem érhet minket.
Nagy előnye, hogy az erdő közepén van, távol minden zavarkeltő eszköztől.
Nincs dugó, sziréna, szmog, tömeg, e-mail és stressz, sőt néha még térerő sem, hiszen egy hegy tetején, az erdő közepén található.
Az étel finom és megfelelő mennyiségű - félpanziót választottunk, így kajára külön nem kellett költenünk.
A személyzet kedves, ezen kívül nem egy tömegtábor, így tényleg ki tudtuk pihenni magunkat.

Persze hoztuk a formánkat, így eléggé edzőtáborosra sikeredett az akció:
Reggelente felfutottunk a szomszédos Hármashegyre (603 m).
Maga az út elég megerőltető volt, de a hegy tetejéről elénk táruló látvány mindenért kárpótolt!Ezt az akciót aztán reggelivel koronáztuk, majd folytattuk az "edzést".

Az első nap még nyugisra vettük a figurát és a hotel kertjében süttettük a hasunkat.
A következő napon pedig ellátogattunk Harkányba és kipróbáltuk a híres termálfürdőt:
Furcsa egy hely ez.
Mivel elég közel van a határhoz, a legtöbb ember nem is magyar, hanem horvát volt.
Nagy volt a forróság - kifogtuk a hőségriadós hetet -, így rengetegen választották a túlélésnek ezt a módját. Ezen a képen éppen nem látszik, de tömegek voltak a medencékben.

A harmadik napon aztán az erdőt választottuk és felmásztunk a Zengőre (682 m).
Ez sem volt egy kímélő séta, viszont az út, a hangulat és a látvány, ami a csúcson fogadott minket elfeledtette azokat a szakaszokat, amelyek nem kímélték a lábizmokat.
Ez után felfedeztük a sikondai termálfürdőt.
Igaz, ez nincs akkora, mint a harkányi, a vize viszont nagyon jó.
A kép az egyik kinti medencénél készült ugyan, de ezen is látszik, hogy a fürdőzők száma abszolút elviselhető. Ezen kívül az árak is egészen barátiak.
A strand a 2004-ben épült Wellness Hotelhez tartozik, így egyáltalán nem mondható leharcoltnak. Nagyon jól éreztük itt magunkat.

Ha viszont választani kéne, hogy mi tetszett a legjobban a négy nap programja közül, biztos, hogy az utolsó napra esne a választásom.
A hazautat ugyanis megspékeltük egy nagyon szép túrával.
Elautóztunk Óbányára, ami egy nagyon szép és nagyon békés település a világ zajától viszonylag félreeső helyen.
Innen tettünk egy kirándulást Kisújbányán keresztül a Cigányhegyre (524 m) majd vissza:A nyaralásból haza térve a hétvégén kipihentük a szabadság fáradalmait, hogy aztán hétfőtől újra kezdődhessen a napi rutin.
Hogy aztán mi történt az ezt követő két hétben, maradjon a következő bejegyzésre.

On holiday
Almost another month has gone by since my last post.
Excuses, I’ve got plenty, surely!

Firstly, we had weekend activities. July 18, I was at the Street Festival in Veszprém. Firewater played and we were to show up at the concert. As it started at 1 a.m., I had the opportunity to look around with my younger sister. We had a hell of a time, the show was awesome, almost 2 hrs! Hope they visit Hungary again soon! The pictures I took are poor but I managed to find one where you can recognize the singer, Tad A.
I moved on Sunday and I took a few pictures of the most beautiful cemetery.

Secondly, we went on vacation! We took a week (July 20-27) off with my beloved so I could keep the daily stress behind me for a while. We knew we wanted to get away somewhere but we made the decision on the ’where’ at the eleventh hour. So in the morning we were heading towards the Mecsek, more precisely Hotel Kövestető.
No regrets! A familiar place, as we hid out here for a few days after our wedding, so we knew what we were in for. A great advantage, it is in the woods, far from everything that could interfere. No rush hour, no sirens, no smog, no crowds, no e-mails, no stress, sometimes no coverage either as it is in the middle of a forest atop a mountain. Fine meals and plenty for breakfast and dinner so we did not spend anything on food. Staff were kind and patrons scarce so all was set for relaxation.
Typically, we made it a bit of a training camp for ourselves: every morning we ran up a neighbouring peak (603 m) in Hármashegy (Three Peaks) and down. It was pretty hard to jog up but the view was there to compensate. Some breakfast after running, then on we went with our training schedule.
On day one we stayed put and sunbathed.
On day two we drove to Harkány to try the thermal bath there. A strange place. Being close to the border, most folks are foreigners, Croats mainly. It was an extremely hot day – the heat warning week – therefore plenty chose this way of survival. The picture does no justice….the pools were usually fraught with humans.
Day tree was a mountain climbing day. We walked up to Zengő (682 m). It was not an easy walk but the feeling and the view from above made it a worthwhile effort.
The following day we visited the thermal bath in Sikonda. It is much smaller than the one in Harkány, that’s a fact, but this also meant the density of people were much lower, easily bearable – as the picture shows. The bath was built in 2004 as part of a Wellness Hotel so it looked quite new. We had a great time.
If I were to chose the bet part of the holiday, I’d vote for the last day when we went to Óbánya - which is a little village far from the world, rather remotely set - from where we went hiking again to Cigányhegy (524 m) through Kisújbánya then back.
Back from our holiday we spent the weekend resting after all the week’s hardships…to re-start the daily routine fresh and anew.

My next post will tell you about the 2 weeks that followed.

Lazaság a forróságban

Kedden lazítottam egy kicsit.
Semmi futás, semmi "este már nem eszem..." - egyszerűen átadtam magam az élvezeteknek! :)Jó, még mielőtt bárki is azt gondolná, hogy egyedül pusztítottam el ekkora mennyiséget, meg kell, hogy védjem magam: erre nem lennék képes!

Ez a kis kiruccanás persze meglátszott a másnapi eredményen:A számok alapján ugyan jobbnak tűnik, mint a hétfői, de a látszat sajnos csal.
Nem tudom, mi lehet az oka - valószínűleg a meleg is nagyban hozzájárul -, de futás közben úgy éreztem, mintha kaptam volna egy kövekkel töltött hátizsákot a hátamra... egyszerűen nem ment.

Ezek után a mai időn már nem is lepődtem meg:Nem vagyok egy forróságkedvelő.
A meleg (30-32 fokos) levegőt beszívva néha úgy érzem, minden van benne, kivéve oxigén.
Úgy meg nehéz a hatékonyságra koncentrálni.

Ilyenkor kezdem el várni az őszt...

Staying easy in the heat
I was being easy on Tuesday. No jogging, no "no eating after 6 pm" - just indulging myself in pleasures.

Before you think I gobbled it all (in the photo) up myself, have a re-think as I must tell you in my defence I would not be able to.

This little fling had a bearing on the numbers on the following day:
the figures say better than Monday's but something different is under the surface. I don't know the reason why - greatly attributable to the hotness of the weather I guess - but it felt like carrying a sack of stones on my back all along... it was very hard.

Today's time came as no surprise after all that:
the heat is not for me. Breathing in the hot air (30-32 Celsius) feels like it has everything but oxygen content. How can you concentrate on being effective this way?

This is when I start longing for Autumn...

Újra hétfő

Ismét megpróbálkoztam a futással:Hát igen. Van mit javítani még a dolgon... Rá kellett jönnöm, hogy nem várhatok fejlődést folyamatos edzés nélkül. Egyébként is, mi ez a visszaesés már megint?!

Ja, igaz is. A nagy céllal még mindig adós vagyok: EZ a tervem. Ha rendesen készülnék, biztos nem halnék bele... de ahhoz még sok kört kell megtennem.
Egyenlőre azzal vigasztalom magam, hogy november még messze van... ;)

Addig is, íme az új könyvem:A Párom újabb meglepetése. Csodálatos dolgok vannak benne!
Most aztán már nem is tudom, hol kezdjek neki! Hirtelen annyi megkötnivalóm akadt, hogy azt hiszem, kiveszem a túlóráimat, tartok 3 hét szünetet és csakis a tűcsattogtatással foglalkozom! :)

Ami jelenleg ebben merül ki:Az első projektem a Weekend Knitting-ből.
Eredetileg más stílusú pulcsit szántam Z-nek, így Catania pamutfonalat vettem hozzá - ami ehhez a modellhez is megfelelőnek tűnik.
Ámbár...
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem nagyon nehéz eltalálnom a helyes szálerősséget.
Ráadásul minél többször bontom, annál "használtabb" a fonal. Veszít a fényéből és egy kicsit bolyhosabb is lesz.
Valahogy eddig nem sikerült belőle a harisnya kötés. Mindig voltak lazább szemek, amik nagyon el tudták rontani az összképet.
Remélem, ez a mostani próbálkozás sikerrel jár majd.
Minden esetre, ha van valami ötletetek arra, hogy lehet pamut fonallal szépen kötni, nagyon szívesen veszem!

Egy kicsit nehezíti most a kötést az is, hogy a hétvégi evező túra során szert tettem egy enyhe izomlázra. Érdekes izmokat fedeztem fel a karomban... amiknek a létezéséről eddig sejtésem sem volt. Például ott, ahol a tenyér és a hüvelykujj találkozik. Hm.
(Pedig anno, a zongorázás is előhozott néhány furcsa izmot itt-ott!)

Sajnos erről a túráról nem készült sok kép, így nem tudok egyet sem megmutatni.
Bár... talán jobb is. Nem egy tomboló folyó a Kisduna, de kezdőként az árral és a széllel szemben lapátolni az ötödik órában már nem volt egy nagy élmény.

Mára ennyi.
A következő alkalommal megpróbálok kicsit "képekben mesélni".
Addig is jó éjszakát mindenkinek!

New Monday
Another attempt at jogging:
Well, it definitely could be bettered. Something I've found out...no training, no progress. What's with the step back, anyway?

By the way, I still owe you something. THIS is my big plan. If I trained right, it would not be one hell of a thing to do... but I need to complete many laps until then. I try to console myself saying November is a long way ahead...

Here's my new book, too:
Another surprise from my beloved. It's fraught with amazing patterns. Now, I do not even know where to start. There's so much to knit, that I should convert my overtime to take 3 weeks off and start knitting away. :)

At the moment this is all I am engaged in:
My first project from Weekend Knitting. I wanted to make different pullover for Z so I bought Catania cotton yarn which seems eligible for this project too.
However....
I do not know how it is with you, but for me it is pretty hard to find the right thread tension.
And with every re-start longer the tread becomes, the more shine it loses and fuzzier it gets.
Somehow I haven't yet managed to learn how to use stockinette stitches properly. Some stitches are always slacker than the rest making the big picture rather ruined.
I hope the current effort will be successful.
Anyhow, if anyone of you has hints on how to knit with a cotton yard nicely, I'd be very grateful for it.

Our rowing trip over the weekend gave me some muscle pain which does not make knitting easier either. I discovered new muscles in my arms... ones whose existence had been unknown to me. Like the one connecting the thumb and palm. (All this despite the fact that playing the piano used to require strange muscles utilized here and there.)

Unfortunately, we haven't taken many pictures at this trip so I can't show you any. Maybe it's better so.
The Small Danube is not a rushing part of the river yet upstream against the wind in the 5th hour was not something I call pleasurable.

This is it for today.
Next time I'll try to speak more in pictures.
Until then, goodnight All.

Bakonyom

Tegnap újra elvarázsolt a Bakony:
A Győr felé vezető úton annyira gyönyörű volt a táj a napsütésben!
Szeretem ezeket a délutánokat...

My Bakony
Yesterday, I was enchanted by Bakony again.
The country in the sun was so lovely on the way to Győr.
I love these afternoons...

Futás / Running

Ma történt egy kis baleset... azt hiszem, most egy darabig nem hordok rövid szoknyát... de az eredmény még ezzel együtt is elég jó!

There was a little accident today... I stumbled and fell... short skirts are out for me now... still the time is pretty good!

Futás / Running