Ági él... és bejelent:
A blogolást ezen túl ITT folytatom.
Erre az oldalra nem fog több új bejegyzés kerülni.
Aki úgy gondolja, érdemes követnie a ténykedéseimet... várom szeretettel.
1 napja
2011. január 27., csütörtök
2010. október 9., szombat
Amikor minden megváltozik
Hol is kezdjem...
Az elmúlt héten annyi minden történt, hogy gondoltam, össze kéne már valahol foglalni a dolgokat.
Mert, hogy minden megváltozott / változik nagyon rövid időn belül.
Amikor négy hónappal ezelőtt felborítottam az egész életemet, egyetlen pont maradt, ami stabilnak látszott: az a terület, ahol dolgozom.
Igaz, hogy másik városba költöztem, igaz, hogy új emberekkel kellett megtanulnom együtt dolgozni, de mégis: ugyanoda tartoztam, ugyanaz maradt a főnököm... viszonylagos biztonságban érezhettem magam legalább ezen a téren.
Aztán eljött a kiküldetésben vállalt fél évem vége is.
Mindig is úgy számoltam, hogy december elején kerülök vissza Budapestre, minden újra a "régi" lesz és folytatom ott a munkát, ahol május közepén abba hagytam.
S most ez sem így lesz.
Elvállaltam egy feladatot, új kihívás, nagy felelősség, "szakmai izgalom". Semmi sem biztos, semmit sem tudunk... csak a főbb paramétereket és azt, hogy november elsejétől máris újra számítanak rám Pesten.
Nagyon vártam, hogy haza költözhessek.
Hiszen minden és mindenki ami és aki az eddigi életemhez tartozott, itt van.
De ahogy haladt előre az idő, egyre otthonosabban kezdtem magam érezni Debrecenben is.
Ezzel most nem azt akarom mondani, hogy szeretnék ott maradni! Hiszen mindig is tudtam, hogy ez egy átmeneti állapot és igyekeztem nem kötődni érzelmileg semmihez és senkihez.
Mégis egy jó nagy részt kapott a város az életemből... és már sosem lesz csak egy a többi közül. Minden nehézséggel és minden furcsaságával együtt DEBRECEN egy kicsit már az otthonom.
Hirtelen jött ez a lehetőség, és gyorsan kell cselekednem.
Lakást keresni, visszaköltözni három-négy héten belül. Minden, amit a következő másfél hónapra terveztem, felborult vagy egyenesen kivitelezhetetlenné vált.
A következő x hónapot valószínűleg németországi kiküldetésekkel fogom tölteni... utazni, tanulni, csapatot építeni, folyamatokat létre hozni.
Ez az én világom.
Csak egy kicsit mégis fáj most.
Az elmúlt fél év folyamatos gyásszal telt. Persze nem halál miatt, szerencsére.
De vannak dolgok, amiket nem lehet egyik napról a másikra feldolgozni és azt hiszem, nekem valahogy még sokkal több időbe telt, mint amennyire számítottam.
Sokszor ültem nyári estéken az erkélyen egy pohár borral... bámultam a sötétséget, hallgattam a város zaját és elmélkedtem a világ állásán.
Nem volt könnyű és még most sem az.
És akkor itt van: felrúgom az utolsó biztosnak látszó pontot is.
Önként és dalolva megyek bele az újba, az ismeretlenbe.
S mégis, minden félelmem ellenére nagyon várom ezt is... nem hiszek a véltelenekben... talán ez lesz a megoldás mindenre. Sok meló, új emberek, új dolgok...
Ne haragudjatok az őszinteségemért!
De ezek a gondolatok már napok óta nem hagynak aludni... és "meg kellett szabadulnom" tőlük.
Ez talán ad némi magyarázatot (legalább is néhányatoknak) arra, hogy miért ez a sok lelkizés, hova tűnt a kreatívkodás, hogy került ide ez az új Ági.
Mert, hogy új. Nagyon. Az események sodrában én is sokat változtam. Ami részemről természetes, várt és izgalmas folyamat, de sokan nem értik és nem tudják feldolgozni.
Nekik (is) üzenem: mindennek ellenére most tetszem magamnak, habár ez még nem a végeredmény és közel sem tökéletes.
Nehéz volt. Nehéz is. Sok változás történt. Sok változás jön még.
Fejest ugrom a mélyvízbe, ahogy eddig mindig is tettem, és úszni fogok.
Nem süllyedek el, és nem hagyom magam sodortatni az árral.
Legyen ez a zárszó.
Köszönöm, hogy kiönthettem a lelkem!
Gyönyörű hétvégét mindenkinek!
Az elmúlt héten annyi minden történt, hogy gondoltam, össze kéne már valahol foglalni a dolgokat.
Mert, hogy minden megváltozott / változik nagyon rövid időn belül.
Amikor négy hónappal ezelőtt felborítottam az egész életemet, egyetlen pont maradt, ami stabilnak látszott: az a terület, ahol dolgozom.
Igaz, hogy másik városba költöztem, igaz, hogy új emberekkel kellett megtanulnom együtt dolgozni, de mégis: ugyanoda tartoztam, ugyanaz maradt a főnököm... viszonylagos biztonságban érezhettem magam legalább ezen a téren.
Aztán eljött a kiküldetésben vállalt fél évem vége is.
Mindig is úgy számoltam, hogy december elején kerülök vissza Budapestre, minden újra a "régi" lesz és folytatom ott a munkát, ahol május közepén abba hagytam.
S most ez sem így lesz.
Elvállaltam egy feladatot, új kihívás, nagy felelősség, "szakmai izgalom". Semmi sem biztos, semmit sem tudunk... csak a főbb paramétereket és azt, hogy november elsejétől máris újra számítanak rám Pesten.
Nagyon vártam, hogy haza költözhessek.
Hiszen minden és mindenki ami és aki az eddigi életemhez tartozott, itt van.
De ahogy haladt előre az idő, egyre otthonosabban kezdtem magam érezni Debrecenben is.
Ezzel most nem azt akarom mondani, hogy szeretnék ott maradni! Hiszen mindig is tudtam, hogy ez egy átmeneti állapot és igyekeztem nem kötődni érzelmileg semmihez és senkihez.
Mégis egy jó nagy részt kapott a város az életemből... és már sosem lesz csak egy a többi közül. Minden nehézséggel és minden furcsaságával együtt DEBRECEN egy kicsit már az otthonom.
Hirtelen jött ez a lehetőség, és gyorsan kell cselekednem.
Lakást keresni, visszaköltözni három-négy héten belül. Minden, amit a következő másfél hónapra terveztem, felborult vagy egyenesen kivitelezhetetlenné vált.
A következő x hónapot valószínűleg németországi kiküldetésekkel fogom tölteni... utazni, tanulni, csapatot építeni, folyamatokat létre hozni.
Ez az én világom.
Csak egy kicsit mégis fáj most.
Az elmúlt fél év folyamatos gyásszal telt. Persze nem halál miatt, szerencsére.
De vannak dolgok, amiket nem lehet egyik napról a másikra feldolgozni és azt hiszem, nekem valahogy még sokkal több időbe telt, mint amennyire számítottam.
Sokszor ültem nyári estéken az erkélyen egy pohár borral... bámultam a sötétséget, hallgattam a város zaját és elmélkedtem a világ állásán.
Nem volt könnyű és még most sem az.
És akkor itt van: felrúgom az utolsó biztosnak látszó pontot is.
Önként és dalolva megyek bele az újba, az ismeretlenbe.
S mégis, minden félelmem ellenére nagyon várom ezt is... nem hiszek a véltelenekben... talán ez lesz a megoldás mindenre. Sok meló, új emberek, új dolgok...
Ne haragudjatok az őszinteségemért!
De ezek a gondolatok már napok óta nem hagynak aludni... és "meg kellett szabadulnom" tőlük.
Ez talán ad némi magyarázatot (legalább is néhányatoknak) arra, hogy miért ez a sok lelkizés, hova tűnt a kreatívkodás, hogy került ide ez az új Ági.
Mert, hogy új. Nagyon. Az események sodrában én is sokat változtam. Ami részemről természetes, várt és izgalmas folyamat, de sokan nem értik és nem tudják feldolgozni.
Nekik (is) üzenem: mindennek ellenére most tetszem magamnak, habár ez még nem a végeredmény és közel sem tökéletes.
Nehéz volt. Nehéz is. Sok változás történt. Sok változás jön még.
Fejest ugrom a mélyvízbe, ahogy eddig mindig is tettem, és úszni fogok.
Nem süllyedek el, és nem hagyom magam sodortatni az árral.
Legyen ez a zárszó.
Köszönöm, hogy kiönthettem a lelkem!
Gyönyörű hétvégét mindenkinek!
2010. szeptember 26., vasárnap
A hétvége képekben (is)
Mozgalmasnak ígérkezett... volt később egy kezdeti megtorpanás, de aztán mindent összevetve egész jó kis hétvégét sikerült varázsolni. :)
Szombaton Tiborral és Jutkával ellátogattunk Etyekre és belekóstoltunk picit a Kezes-Lábos hangulatába. Amint láthatjátok a poháron még fellelhetők a zárásként elfogyasztott Pinot Noir nyomai... hmm, de finom volt! Ez úton is gratulálok hozzá Vértes Vilmosnak!
A mai nap pedig a testmozgás jegyében telt. Ráadásul nemzetközi szinten. Megpróbáltam belőle én is kivenni a részem... és ha a saját kis időmérőkém nem csal, sikerült a 7 km-t 36:59 perc alatt teljesíteni (azért kíváncsi vagyok a hivatalos eredményemre is). Kb. így is terveztem a dolog kimenetelét; meg vagyok elégedve magammal! :)
S amit ott láttam... egy ÁLOM! Amikor 1-2 hete először ültem fel egy ilyenre (na jó, csak majdnem ilyenre) elhatároztam, hogy nekem ilyen KELL! Igaz jelenleg nem lenne sok "kedvem" kifzetni rá a 3.058.000 forintot... de álmodozni azért csak szabad, nem?! 
Most pedig épp visz a vonat Debrecen felé. Fejjel neki a következő munkás hétnek.
Szombaton Tiborral és Jutkával ellátogattunk Etyekre és belekóstoltunk picit a Kezes-Lábos hangulatába. Amint láthatjátok a poháron még fellelhetők a zárásként elfogyasztott Pinot Noir nyomai... hmm, de finom volt! Ez úton is gratulálok hozzá Vértes Vilmosnak!
A mai nap pedig a testmozgás jegyében telt. Ráadásul nemzetközi szinten. Megpróbáltam belőle én is kivenni a részem... és ha a saját kis időmérőkém nem csal, sikerült a 7 km-t 36:59 perc alatt teljesíteni (azért kíváncsi vagyok a hivatalos eredményemre is). Kb. így is terveztem a dolog kimenetelét; meg vagyok elégedve magammal! :)S amit ott láttam... egy ÁLOM! Amikor 1-2 hete először ültem fel egy ilyenre (na jó, csak majdnem ilyenre) elhatároztam, hogy nekem ilyen KELL! Igaz jelenleg nem lenne sok "kedvem" kifzetni rá a 3.058.000 forintot... de álmodozni azért csak szabad, nem?! 
Most pedig épp visz a vonat Debrecen felé. Fejjel neki a következő munkás hétnek.Izgalmas lesz ez is... például már alig várom a keddet, amikor is reményeim szerint sikeresen megbirkózom a rutin vizsgával és akkor már csak egy lépés választ el attól, hogy laboratóriumi körülményeken kívül is felülhessek egy ilyen (vagy hasonló) paripára!! Hmmm
2010. szeptember 23., csütörtök
Remembering
Rendeztem egy kis tizedelést a régi papírjaim között és rábukkantam egy bejegyzésre a naptáramban még 2009. decemberéből... annyira aktuális most is, hogy úgy döntöttem, megosztom Veletek:
Mert mindig te döntesz.
És minig a saját döntéseid következményei fogják kijelölni az utadat.
Így bűnhődsz vagy így dicsőülsz meg.
Mert a döntéseid: AZ ÉLETED!
Csak... megint egy kicsikét elgondolkoztam.
Mert mindig te döntesz.
És minig a saját döntéseid következményei fogják kijelölni az utadat.
Így bűnhődsz vagy így dicsőülsz meg.
Mert a döntéseid: AZ ÉLETED!
Csak... megint egy kicsikét elgondolkoztam.
2010. szeptember 12., vasárnap
Egyedül
Van úgy, hogy nagyon magányos az ember.
Néha százan veszik körül, mégis egyedül érzi magát.
Körbe néz, körülötte ezerrel tombol és lüktet a világ, ő mégis, mintha kívülálló lenne, semmi köze nem lenne az egész cirkuszhoz.
Nem szeretem ezt érezni.
Nem szeretem, hogy egyedül üldögélek az erkélyen, egy pohár borral a kezemben és nézem a csillagokat.
Nem szeretem, hogy ezt olykor még romantikus zenével is képes vagyok tetézni, csak hogy még hitelesebben alakítsam a mazochistát.
Amikor az ereje végére ér az ember... és senki nincs, aki igazán megérti... talán az a legjobb, ha alszik rá egyet.
Ki tudja, a másnap reggel lehet, hogy valami egészen mást hoz... valami sokkal izgalmasabbat, sokkal jobbat... valamiféle világba-integráltságot.
Talán...
Holnap reggel...
Ámen.
Néha százan veszik körül, mégis egyedül érzi magát.
Körbe néz, körülötte ezerrel tombol és lüktet a világ, ő mégis, mintha kívülálló lenne, semmi köze nem lenne az egész cirkuszhoz.
Nem szeretem ezt érezni.
Nem szeretem, hogy egyedül üldögélek az erkélyen, egy pohár borral a kezemben és nézem a csillagokat.
Nem szeretem, hogy ezt olykor még romantikus zenével is képes vagyok tetézni, csak hogy még hitelesebben alakítsam a mazochistát.
Amikor az ereje végére ér az ember... és senki nincs, aki igazán megérti... talán az a legjobb, ha alszik rá egyet.
Ki tudja, a másnap reggel lehet, hogy valami egészen mást hoz... valami sokkal izgalmasabbat, sokkal jobbat... valamiféle világba-integráltságot.
Talán...
Holnap reggel...
Ámen.
2010. szeptember 7., kedd
Legyőztem!
Alig akartam elhinni, amikor végül beértem a célba, de SIKERÜLT!
Most már azt is tudom, miért kell egy ilyenre felkészülten menni. :)
Igazság szerint minden hibát elkövettem, amit csak lehetett: pénteken búcsúbuli, szombaton céges rendezvény... a többivel most nem is sokkolnék senkit.
Ennek ellenére 2:09:33 alatt sikerült teljesítenem a távot.
Meg vagyok elégedve magammal! Főleg, hogy még soha nem futottam egyfolytában ennyit.
... és mi lett volna, ha még fitt is vagyok? :)
Most már azt is tudom, miért kell egy ilyenre felkészülten menni. :)Igazság szerint minden hibát elkövettem, amit csak lehetett: pénteken búcsúbuli, szombaton céges rendezvény... a többivel most nem is sokkolnék senkit.
Ennek ellenére 2:09:33 alatt sikerült teljesítenem a távot.
Meg vagyok elégedve magammal! Főleg, hogy még soha nem futottam egyfolytában ennyit.
... és mi lett volna, ha még fitt is vagyok? :)
2010. augusztus 18., szerda
Hihetetlen,
hogy miket lát az ember úton-útfélen...
Vajon mivel foglalkozik az a valaki, akinek ez van az irodája ajtajára írva? És vajon mi szerepel a munkaszerződésében mint a "munkakör megnevezése"?
Aztán itt van ez - sajnos bevillant, de azért látszik a lényeg. A kép címe: "Ki itt belépsz...?"
Ilyet is csak Magyarországon láthat az ember.
Összegyűjtöttem párat, hogy ne csak én nevessek:
Aztán itt van ez - sajnos bevillant, de azért látszik a lényeg. A kép címe: "Ki itt belépsz...?"Ilyet is csak Magyarországon láthat az ember.
A többit hagyjuk is most... maradjon legközelebbre is.
Mosolygós jó éjszakát! :)
2010. augusztus 10., kedd
Jó hír
Ma jó híreket kaptam: elérhető közelségbe került a hazatértem.
Na, nem kell mindjárt a legjobbra gondolni... így is elég messze van még az az október, de az eddigi félelmeim, hogy akár év végéig is eltarthat, és hogy nem lesz feladatom, ha visszatértem, kezdenek eloszlani végre.
Veszek is egy centit! :)
Na, nem kell mindjárt a legjobbra gondolni... így is elég messze van még az az október, de az eddigi félelmeim, hogy akár év végéig is eltarthat, és hogy nem lesz feladatom, ha visszatértem, kezdenek eloszlani végre.
Veszek is egy centit! :)
2010. augusztus 4., szerda
Veszprém vs. Debrecen
Hosszas keresgélés után sikerült találnom végre egy dolgot, ami kifejezetten Debrecen javára billenti a mérleg nyelvét.
Történetesen a domborzati viszonyokról van szó.
Ugyanis amikor az ember felveszi azt a bizonyos óránkénti 12-13 kilóméteres sebességet valahogy sokkal kevésbé megterhelő azt egy lapos helyen végeznie.
Nem véletlen, hogy amíg Debrecenben 15 km-t (jól van, lehet, hogy csak 14,5... még nem volt lehetőségem pontosan lemérni) futok 73 perc alatt, Veszprémben 11,5-re (ez viszont pontos adat) 61 perc jutott, szóval hegynek fel nem vagyok valami fürge. :)
Így hát boldogan futkosok esténként itt a síkon és várom szeptember 5-ét.
Az egyetlen sötét felleg ami beárnyékolja ez irányú boldogságomat csupán az, hogy a rendezvény nem az Alföldön kerül megrendezésre...
Hiába, semmi sem tökéletes. :)
Történetesen a domborzati viszonyokról van szó.
Ugyanis amikor az ember felveszi azt a bizonyos óránkénti 12-13 kilóméteres sebességet valahogy sokkal kevésbé megterhelő azt egy lapos helyen végeznie.
Nem véletlen, hogy amíg Debrecenben 15 km-t (jól van, lehet, hogy csak 14,5... még nem volt lehetőségem pontosan lemérni) futok 73 perc alatt, Veszprémben 11,5-re (ez viszont pontos adat) 61 perc jutott, szóval hegynek fel nem vagyok valami fürge. :)
Így hát boldogan futkosok esténként itt a síkon és várom szeptember 5-ét.
Az egyetlen sötét felleg ami beárnyékolja ez irányú boldogságomat csupán az, hogy a rendezvény nem az Alföldön kerül megrendezésre...
Hiába, semmi sem tökéletes. :)
2010. augusztus 1., vasárnap
A végeredmény...
Lezárult egy véres küzdelem, vége a meccsnek.
Az eredmény - gólokban nem igazán mérhető...: 1 db nyolc napon túl gyógyuló lelki sérülés egy abszolut sportszerűtlen, szívtelen, hazug és gyáva ellenféltől.
Így nyiss a világra... ezt kaphatod tőle!
... csalódni is meg kell tanulni.
Az eredmény - gólokban nem igazán mérhető...: 1 db nyolc napon túl gyógyuló lelki sérülés egy abszolut sportszerűtlen, szívtelen, hazug és gyáva ellenféltől.
Így nyiss a világra... ezt kaphatod tőle!
... csalódni is meg kell tanulni.
2010. július 18., vasárnap
Csak az út...
Van valami szép ebben a sehova sem tartozásban.
Nem mondom, néha a hátam közepére sem kívánok egyedül lenni... de amikor úton vagyok és az aktuális hangulatom dönti el az uticélt, annál jobb nincs.
Hétvégére mindig haza jövök.
Úgy gondolom, senki nem várhatja tőlem, hogy még a szabad napjaimat is Debrecenben töltsem... egyedül. Tehát Budapest.
Na igen, de amikor az összes barátod nyaral, vagy nem ér rá, vagy épp már úton van valahová... ?
Akkor jön az "operatív szervezés".
Eszembe jutott a Balaton.
Ez azért meglepő, mert világ életemben max. 20 km választott minket el egymástól, szóval bármikor dönthettem volna úgy, hogy meglátogatom egy kicsit.
Ez azonban sosem volt rám jellemző.
De most meleg van, nyár, szabadság... nem mellesleg Badacsonyban most kezdődött a Borfesztivál... miért is ne?
...
Aztán persze ez a program is módosult.
Ugyan ki a fenének van kedve egyedül borozni (ill. fagyizni) a Balaton parton??
Így hát szereztem a szüleimnek egy kis szombati meglepetést... amivel szerintem igazán jót tettem nekik... és valljuk be: az én lelkemnek is jó volt az otthon melege (!) nagyon.
Kíváncsi vagyok, milyen kaland jut eszembe legközelebb... ;)
Nem mondom, néha a hátam közepére sem kívánok egyedül lenni... de amikor úton vagyok és az aktuális hangulatom dönti el az uticélt, annál jobb nincs.
Hétvégére mindig haza jövök.
Úgy gondolom, senki nem várhatja tőlem, hogy még a szabad napjaimat is Debrecenben töltsem... egyedül. Tehát Budapest.
Na igen, de amikor az összes barátod nyaral, vagy nem ér rá, vagy épp már úton van valahová... ?
Akkor jön az "operatív szervezés".
Eszembe jutott a Balaton.
Ez azért meglepő, mert világ életemben max. 20 km választott minket el egymástól, szóval bármikor dönthettem volna úgy, hogy meglátogatom egy kicsit.
Ez azonban sosem volt rám jellemző.
De most meleg van, nyár, szabadság... nem mellesleg Badacsonyban most kezdődött a Borfesztivál... miért is ne?
...
Aztán persze ez a program is módosult.
Ugyan ki a fenének van kedve egyedül borozni (ill. fagyizni) a Balaton parton??
Így hát szereztem a szüleimnek egy kis szombati meglepetést... amivel szerintem igazán jót tettem nekik... és valljuk be: az én lelkemnek is jó volt az otthon melege (!) nagyon.
Kíváncsi vagyok, milyen kaland jut eszembe legközelebb... ;)
2010. július 6., kedd
Aki vagyok
Amiken mostanában keresztül mentem és amiket teszek, nem nevezhetők épp általánosnak vagy mindennapinak... legalább is szerintem.
Az új jelszavam "LÉGY ÖNMAGAD, GYŐZD LE A FÉLELMEIDET, VÁLTSD VALÓRA AZ ÁLMAIDAT!" lett.
Ehhez is tartom magam.
A héten újra beültem az iskolapadba... kreszre járok, motorozni fogok.
Régi-régi titkos vágyam volt ez.
A másik dolog pedig... ami hirtelen elhatározásból, egy a főnököm által meg nem fontolt, nekem címzett kijelentés nyomán keletkezett döntésem: pályázom.
Mindig is azt hittem, hogy ez a cég lesz, ahol hosszú távon megelégedettnek érezhetem magam.
De egyre inkább kezdem kilátástalannak látni a helyzetet... főleg a saját helyzetemet.
És a mai mondat nyomán olyan remények omlottak le és olyan falak emelkedtek, hogy azt hiszem, itt az ideje a sarkamra állni.
Igenis, hogy fontos vagyok, igenis, hogy sokat érek, sokat tudok!
Hát akkor keresek egy helyet, ahol ezt a megfelelő módon értékelni is tudják.
Ennyi.
Csak... gondoltam... megosztom veletek az aktuális küzdelmeim egy részét.
Jó éjt mindenkinek.
Az új jelszavam "LÉGY ÖNMAGAD, GYŐZD LE A FÉLELMEIDET, VÁLTSD VALÓRA AZ ÁLMAIDAT!" lett.
Ehhez is tartom magam.
A héten újra beültem az iskolapadba... kreszre járok, motorozni fogok.
Régi-régi titkos vágyam volt ez.
A másik dolog pedig... ami hirtelen elhatározásból, egy a főnököm által meg nem fontolt, nekem címzett kijelentés nyomán keletkezett döntésem: pályázom.
Mindig is azt hittem, hogy ez a cég lesz, ahol hosszú távon megelégedettnek érezhetem magam.
De egyre inkább kezdem kilátástalannak látni a helyzetet... főleg a saját helyzetemet.
És a mai mondat nyomán olyan remények omlottak le és olyan falak emelkedtek, hogy azt hiszem, itt az ideje a sarkamra állni.
Igenis, hogy fontos vagyok, igenis, hogy sokat érek, sokat tudok!
Hát akkor keresek egy helyet, ahol ezt a megfelelő módon értékelni is tudják.
Ennyi.
Csak... gondoltam... megosztom veletek az aktuális küzdelmeim egy részét.
Jó éjt mindenkinek.
2010. július 3., szombat
IceCube
Nem hittem a szememnek amikor ezt megláttam... annyira bizarr, hogy meg kell osztanom Veletek:
Hajrá! Akció! Vegyünk fagyasztott vizet! Ki tudna ilyen ajánlatnak ellenállni? :)
Hajrá! Akció! Vegyünk fagyasztott vizet! Ki tudna ilyen ajánlatnak ellenállni? :)
2010. május 26., szerda
DKV
Ma ismerkedtem kicsit a tömegközlekedéssel.
Mindig megmosolyogtat amikor "A" villamoson bemondják, hogy "Egyes villamos". Mintha lenne más választásunk. Hihi. :)
És minden körbe jár. A vili is, meg a buszok - legalább is azok, amikkel utaztam -, így végül is nem nagy baj, ha véletlenül rossz irányban száll fel az ember.
Viszont az otthoni rohanásnak híre hamva sincs.
Mindig megmosolyogtat amikor "A" villamoson bemondják, hogy "Egyes villamos". Mintha lenne más választásunk. Hihi. :)
És minden körbe jár. A vili is, meg a buszok - legalább is azok, amikkel utaztam -, így végül is nem nagy baj, ha véletlenül rossz irányban száll fel az ember.
Viszont az otthoni rohanásnak híre hamva sincs.
Sikerült lekésnem a buszt reggel... gondoltam, sebaj, szerda reggel van, csúcsidő, mindjárt jön a következtő - a menetrendet olvasva aztán a következő egyenletet rajzolódott ki a sorok közt:
mindjárt = min. 30 perc
Óh, Boráros tér! Óh, 23-as busz! Óh, ti türelmetlen 10 perces várakozások!
Bizony, ehhez még hozzá kell szokni...
2010. május 25., kedd
Ez a nap is...
Ez a nap is,
Mint a többi.
Elmúlt. Vége.
Ez az est is,
Mint a többi.
Eljött. Béke.
(Tóth Árpád)
Ma vettem egy havibérletet... úgy néz ki, hosszan vendégeskedek itt.
Jó éjt, Debrecen!
2010. május 23., vasárnap
Kimerítő
időket élek mostanában.
Bár unalmasnak tűnhet, hogy időről időre ezt ismételgetem... tartósnak látszik a helyzet.
Nem panaszkodom, de azért nagyobb boldogság lenne, ha ilyen cuccokat nem munka, hanem nyaralás miatt használhatnék a fürdőszobában...
Bár unalmasnak tűnhet, hogy időről időre ezt ismételgetem... tartósnak látszik a helyzet.
Nem panaszkodom, de azért nagyobb boldogság lenne, ha ilyen cuccokat nem munka, hanem nyaralás miatt használhatnék a fürdőszobában...
2010. április 24., szombat
Játék Norikonál
Nóra, aki (többek közt) gyurmából alkot gyönyörűségeket, játékot hirdetett.
Jelentkezni április 27-én éjfélig lehet. 
2010. április 13., kedd
Műveim
Ahogy ígértem, íme az elmúlt időszak kreatívkodásai:
1. Kicsi, kisebb, még kisebb...
Az utóbbi időben több helyen is járt a gólya a környéken. :)
Született egy unokahúgom, aztán a barátnőm kisfia következett, akit egy újabb unokahúg követett... és ha jól tudom, még nincs vége!
Így hát alkalmam nyílt babasapik terén is kipróbálni magam.
2. HemlockRing
Első látásra beleszerettem ebbe a mintába. Féltem kicsit, mert a "kössünk egy asztalterítőt" egyáltalán nem vonz... ez viszont NEM terítő lett! Hanem gyönyörű, pihe-puha, csupa csipke babatakaró!
1. Kicsi, kisebb, még kisebb...
Az utóbbi időben több helyen is járt a gólya a környéken. :)Született egy unokahúgom, aztán a barátnőm kisfia következett, akit egy újabb unokahúg követett... és ha jól tudom, még nincs vége!
Így hát alkalmam nyílt babasapik terén is kipróbálni magam.
2. HemlockRing
Első látásra beleszerettem ebbe a mintába. Féltem kicsit, mert a "kössünk egy asztalterítőt" egyáltalán nem vonz... ez viszont NEM terítő lett! Hanem gyönyörű, pihe-puha, csupa csipke babatakaró!3. OpArt
Ő volt a másik nagy kedvenc. Mióta a knitty.com-on megjelent szerettem volna elkészíteni. De valahogy soha nem sikerült szépen elkezdeni és mindig feladtam.
Most aztán vettem egy mély lélegzetet és nem csak elkezdtem, de most már sokszáz szem sorakozik a tűn és vagy húsz perc, mire egyszer körbe érek...
Egyelőre elfér egy 80 centis körkötőtűn ugyan, de a képek kedvéért visszaszedtem egy részét harisnyakötőre, hogy jól látsszon, miről is van itt szó.
A nagy fájdalmam csak az, hogy sikerült kifogynom a világosabb színű fonalból. Visszatértem a beszerzési helyre, hátha sikerül még vennem valamennyit, de ott már nem is emlékeznek, hogy valaha is árultak ilyet. :(
Szóval ha esetleg valakinek van a ládafiában 2-3 elfekvő motring a Schachenmayr Bravo 8256 színű fonalából és ezzel hozzá tudna járulni egy újabb baba(!)takaróhoz, nem lennék hálátlan, találnánk cserealapot! :)
Már az is nagyon boldoggá tenne, ha valaki tudna egy lelőhelyet a fent említett, vagy hasonló fonalakhoz. (A takaró másik színe amúgy ugyanebből a fonalfajtából a 8289-es szín.)
4. Aktuális...
Ő pedig az aktuális projekt - kivételesen magamnak.
A minta eredeti neve Basic Black - ki tudja, ha ez itt jól sikerül, talán tényleg egy feketével folytatom -, a jelenlegire viszont találóbb lenne a Basic Brown elnevezés.
Máris van egy fél hátám. Alig várom a többit!
Hát ennyi jelenleg.
Fenntartom magamnak azt a csöppnyi luxust, hogy esténként nőni hagyom a kötéseimet.
Naaagyon élvezem ugyanis! :)
Jó éjt mindenkinek!
2010. április 5., hétfő
Boldog Nyulat!
Még mielőtt vége lenne kívánok Boldog Húsvétot Mindenkinek!
(kép innen)
Az elmúlt időszakban egy kicsivel több időm jutott a kreatívkodásra. Hamarosan jövök ennek ereményével!
Addig is köszönöm mindenkinek, aki rendszeresebben blogol, mint én - lásd az oldalsávot! :) Nagyon szeretlek titeket olvasni, lányok (fiúk)! Ez úton is gratulálok a műveitekhez!
2010. február 17., szerda
GY.I.K. - Hamvazószerda
Ma hamvazó szerda van. Mivel sokszor felmerül, hogy mit is jelent ez pontosan, íme egy kis magyarázat - a katolikus.hu segítségével:
A hamvazószerda az őskeresztény hagyományból merít: a hívők a vezeklés részeként hamut szórtak a fejükre. Még ma is őrzik ennek emlékét: az előző évben megszentelt és elégetett barka hamujából a pap hamvazószerdán (és nagyböjt első vasárnapján) keresztet rajzol a hívek homlokára, miközben ezt mondja: „Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!” A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és a megtisztulást.
A VII. században alakult ki a mai gyakorlat, hogy a nagyböjt kezdetét a böjti időszakra eső első vasárnap előtti szerdára tették, így hamvazószerdától húsvét vasárnapig nem negyven, hanem negyvenhat nap telik el, ugyanis a közbe eső hat vasárnap nem böjti nap.
Miért éppen negyven napig tart a nagyböjt? A Szentírásban számos esemény kapcsolódik a negyvenes számhoz. Jézus Krisztus nyilvános működésének megkezdése előtt negyven napot töltött a pusztában. Negyven napig tartott a vízözön, negyven évig vándorolt a pusztában a zsidó nép, Mózes negyven napig tartózkodott a Sínai hegyen és Jónás próféta negyven napos böjtöt hirdetett Ninivében.
A lényeg viszont, hogy ezennel vége a farsangi időszaknak, a buliknak, partiknak, táncmulatságoknak. Innentől húsvétig nem illik bált, vagy bármilyen zajos örömködést rendezni.
Hát maradjunk picit csöndben és a nagy rohanásban néha figyeljünk befelé is.
PS: azért ne keseredjetek el, holnap torkos csütörtök. :)
A hamvazószerda az őskeresztény hagyományból merít: a hívők a vezeklés részeként hamut szórtak a fejükre. Még ma is őrzik ennek emlékét: az előző évben megszentelt és elégetett barka hamujából a pap hamvazószerdán (és nagyböjt első vasárnapján) keresztet rajzol a hívek homlokára, miközben ezt mondja: „Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!” A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és a megtisztulást.
A VII. században alakult ki a mai gyakorlat, hogy a nagyböjt kezdetét a böjti időszakra eső első vasárnap előtti szerdára tették, így hamvazószerdától húsvét vasárnapig nem negyven, hanem negyvenhat nap telik el, ugyanis a közbe eső hat vasárnap nem böjti nap.
Miért éppen negyven napig tart a nagyböjt? A Szentírásban számos esemény kapcsolódik a negyvenes számhoz. Jézus Krisztus nyilvános működésének megkezdése előtt negyven napot töltött a pusztában. Negyven napig tartott a vízözön, negyven évig vándorolt a pusztában a zsidó nép, Mózes negyven napig tartózkodott a Sínai hegyen és Jónás próféta negyven napos böjtöt hirdetett Ninivében.
A lényeg viszont, hogy ezennel vége a farsangi időszaknak, a buliknak, partiknak, táncmulatságoknak. Innentől húsvétig nem illik bált, vagy bármilyen zajos örömködést rendezni.
Hát maradjunk picit csöndben és a nagy rohanásban néha figyeljünk befelé is.
PS: azért ne keseredjetek el, holnap torkos csütörtök. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
