Hihetetlen,

hogy miket lát az ember úton-útfélen...

Összegyűjtöttem párat, hogy ne csak én nevessek:

Vajon mivel foglalkozik az a valaki, akinek ez van az irodája ajtajára írva? És vajon mi szerepel a munkaszerződésében mint a "munkakör megnevezése"?

Aztán itt van ez - sajnos bevillant, de azért látszik a lényeg. A kép címe: "Ki itt belépsz...?"
Ilyet is csak Magyarországon láthat az ember.

A többit hagyjuk is most... maradjon legközelebbre is.

Mosolygós jó éjszakát! :)

Jó hír

Ma jó híreket kaptam: elérhető közelségbe került a hazatértem.
Na, nem kell mindjárt a legjobbra gondolni... így is elég messze van még az az október, de az eddigi félelmeim, hogy akár év végéig is eltarthat, és hogy nem lesz feladatom, ha visszatértem, kezdenek eloszlani végre.

Veszek is egy centit! :)

Veszprém vs. Debrecen

Hosszas keresgélés után sikerült találnom végre egy dolgot, ami kifejezetten Debrecen javára billenti a mérleg nyelvét.
Történetesen a domborzati viszonyokról van szó.

Ugyanis amikor az ember felveszi azt a bizonyos óránkénti 12-13 kilóméteres sebességet valahogy sokkal kevésbé megterhelő azt egy lapos helyen végeznie.
Nem véletlen, hogy amíg Debrecenben 15 km-t (jól van, lehet, hogy csak 14,5... még nem volt lehetőségem pontosan lemérni) futok 73 perc alatt, Veszprémben 11,5-re (ez viszont pontos adat) 61 perc jutott, szóval hegynek fel nem vagyok valami fürge. :)

Így hát boldogan futkosok esténként itt a síkon és várom szeptember 5-ét.
Az egyetlen sötét felleg ami beárnyékolja ez irányú boldogságomat csupán az, hogy a rendezvény nem az Alföldön kerül megrendezésre...

Hiába, semmi sem tökéletes. :)

A végeredmény...

Lezárult egy véres küzdelem, vége a meccsnek.
Az eredmény - gólokban nem igazán mérhető...: 1 db nyolc napon túl gyógyuló lelki sérülés egy abszolut sportszerűtlen, szívtelen, hazug és gyáva ellenféltől.

Így nyiss a világra... ezt kaphatod tőle!

... csalódni is meg kell tanulni.