zobagi

Back - Gone

2011-01-27T03:00:00.000+01:00

Ági él... és bejelent:

A blogolást ezen túl ITT folytatom.
Erre az oldalra nem fog több új bejegyzés kerülni.
Aki úgy gondolja, érdemes követnie a ténykedéseimet... várom szeretettel.

Amikor minden megváltozik

2010-10-09T13:12:00.002+02:00

Hol is kezdjem...
Az elmúlt héten annyi minden történt, hogy gondoltam, össze kéne már valahol foglalni a dolgokat.
Mert, hogy minden megváltozott / változik nagyon rövid időn belül.

Amikor négy hónappal ezelőtt felborítottam az egész életemet, egyetlen pont maradt, ami stabilnak látszott: az a terület, ahol dolgozom.
Igaz, hogy másik városba költöztem, igaz, hogy új emberekkel kellett megtanulnom együtt dolgozni, de mégis: ugyanoda tartoztam, ugyanaz maradt a főnököm... viszonylagos biztonságban érezhettem magam legalább ezen a téren.

Aztán eljött a kiküldetésben vállalt fél évem vége is.
Mindig is úgy számoltam, hogy december elején kerülök vissza Budapestre, minden újra a "régi" lesz és folytatom ott a munkát, ahol május közepén abba hagytam.
S most ez sem így lesz.
Elvállaltam egy feladatot, új kihívás, nagy felelősség, "szakmai izgalom". Semmi sem biztos, semmit sem tudunk... csak a főbb paramétereket és azt, hogy november elsejétől máris újra számítanak rám Pesten.

Nagyon vártam, hogy haza költözhessek.
Hiszen minden és mindenki ami és aki az eddigi életemhez tartozott, itt van.
De ahogy haladt előre az idő, egyre otthonosabban kezdtem magam érezni Debrecenben is.
Ezzel most nem azt akarom mondani, hogy szeretnék ott maradni! Hiszen mindig is tudtam, hogy ez egy átmeneti állapot és igyekeztem nem kötődni érzelmileg semmihez és senkihez.
Mégis egy jó nagy részt kapott a város az életemből... és már sosem lesz csak egy a többi közül. Minden nehézséggel és minden furcsaságával együtt DEBRECEN egy kicsit már az otthonom.

Hirtelen jött ez a lehetőség, és gyorsan kell cselekednem.
Lakást keresni, visszaköltözni három-négy héten belül. Minden, amit a következő másfél hónapra terveztem, felborult vagy egyenesen kivitelezhetetlenné vált.
A következő x hónapot valószínűleg németországi kiküldetésekkel fogom tölteni... utazni, tanulni, csapatot építeni, folyamatokat létre hozni.
Ez az én világom.

Csak egy kicsit mégis fáj most.
Az elmúlt fél év folyamatos gyásszal telt. Persze nem halál miatt, szerencsére.
De vannak dolgok, amiket nem lehet egyik napról a másikra feldolgozni és azt hiszem, nekem valahogy még sokkal több időbe telt, mint amennyire számítottam.
Sokszor ültem nyári estéken az erkélyen egy pohár borral... bámultam a sötétséget, hallgattam a város zaját és elmélkedtem a világ állásán.
Nem volt könnyű és még most sem az.

És akkor itt van: felrúgom az utolsó biztosnak látszó pontot is.
Önként és dalolva megyek bele az újba, az ismeretlenbe.
S mégis, minden félelmem ellenére nagyon várom ezt is... nem hiszek a véltelenekben... talán ez lesz a megoldás mindenre. Sok meló, új emberek, új dolgok...

Ne haragudjatok az őszinteségemért!
De ezek a gondolatok már napok óta nem hagynak aludni... és "meg kellett szabadulnom" tőlük.
Ez talán ad némi magyarázatot (legalább is néhányatoknak) arra, hogy miért ez a sok lelkizés, hova tűnt a kreatívkodás, hogy került ide ez az új Ági.

Mert, hogy új. Nagyon. Az események sodrában én is sokat változtam. Ami részemről természetes, várt és izgalmas folyamat, de sokan nem értik és nem tudják feldolgozni.
Nekik (is) üzenem: mindennek ellenére most tetszem magamnak, habár ez még nem a végeredmény és közel sem tökéletes.

Nehéz volt. Nehéz is. Sok változás történt. Sok változás jön még.
Fejest ugrom a mélyvízbe, ahogy eddig mindig is tettem, és úszni fogok.
Nem süllyedek el, és nem hagyom magam sodortatni az árral.

Legyen ez a zárszó.
Köszönöm, hogy kiönthettem a lelkem!
Gyönyörű hétvégét mindenkinek!

A hétvége képekben (is)

2010-09-26T16:54:00.007+02:00

Mozgalmasnak ígérkezett... volt később egy kezdeti megtorpanás, de aztán mindent összevetve egész jó kis hétvégét sikerült varázsolni. :)

Szombaton Tiborral és Jutkával ellátogattunk Etyekre és belekóstoltunk picit a Kezes-Lábos hangulatába. Amint láthatjátok a poháron még fellelhetők a zárásként elfogyasztott Pinot Noir nyomai... hmm, de finom volt! Ez úton is gratulálok hozzá Vértes Vilmosnak!
A mai nap pedig a testmozgás jegyében telt. Ráadásul nemzetközi szinten. Megpróbáltam belőle én is kivenni a részem... és ha a saját kis időmérőkém nem csal, sikerült a 7 km-t 36:59 perc alatt teljesíteni (azért kíváncsi vagyok a hivatalos eredményemre is). Kb. így is terveztem a dolog kimenetelét; meg vagyok elégedve magammal! :)
S amit ott láttam... egy ÁLOM! Amikor 1-2 hete először ültem fel egy ilyenre (na jó, csak majdnem ilyenre) elhatároztam, hogy nekem ilyen KELL! Igaz jelenleg nem lenne sok "kedvem" kifzetni rá a 3.058.000 forintot... de álmodozni azért csak szabad, nem?!

Most pedig épp visz a vonat Debrecen felé. Fejjel neki a következő munkás hétnek.

Izgalmas lesz ez is... például már alig várom a keddet, amikor is reményeim szerint sikeresen megbirkózom a rutin vizsgával és akkor már csak egy lépés választ el attól, hogy laboratóriumi körülményeken kívül is felülhessek egy ilyen (vagy hasonló) paripára!! Hmmm

Remembering

2010-09-23T19:57:00.004+02:00

Rendeztem egy kis tizedelést a régi papírjaim között és rábukkantam egy bejegyzésre a naptáramban még 2009. decemberéből... annyira aktuális most is, hogy úgy döntöttem, megosztom Veletek:

Mert mindig te döntesz.
És minig a saját döntéseid következményei fogják kijelölni az utadat.
Így bűnhődsz vagy így dicsőülsz meg.
Mert a döntéseid: AZ ÉLETED!

Csak... megint egy kicsikét elgondolkoztam.

Egyedül

2010-09-12T21:45:00.006+02:00

Van úgy, hogy nagyon magányos az ember.
Néha százan veszik körül, mégis egyedül érzi magát.
Körbe néz, körülötte ezerrel tombol és lüktet a világ, ő mégis, mintha kívülálló lenne, semmi köze nem lenne az egész cirkuszhoz.

Nem szeretem ezt érezni.
Nem szeretem, hogy egyedül üldögélek az erkélyen, egy pohár borral a kezemben és nézem a csillagokat.
Nem szeretem, hogy ezt olykor még romantikus zenével is képes vagyok tetézni, csak hogy még hitelesebben alakítsam a mazochistát.

Amikor az ereje végére ér az ember... és senki nincs, aki igazán megérti... talán az a legjobb, ha alszik rá egyet.
Ki tudja, a másnap reggel lehet, hogy valami egészen mást hoz... valami sokkal izgalmasabbat, sokkal jobbat... valamiféle világba-integráltságot.

Talán...
Holnap reggel...
Ámen.

Legyőztem!

2010-09-07T08:05:00.003+02:00

Alig akartam elhinni, amikor végül beértem a célba, de SIKERÜLT!Most már azt is tudom, miért kell egy ilyenre felkészülten menni. :)
Igazság szerint minden hibát elkövettem, amit csak lehetett: pénteken búcsúbuli, szombaton céges rendezvény... a többivel most nem is sokkolnék senkit.
Ennek ellenére 2:09:33 alatt sikerült teljesítenem a távot.
Meg vagyok elégedve magammal! Főleg, hogy még soha nem futottam egyfolytában ennyit.

... és mi lett volna, ha még fitt is vagyok? :)

Hihetetlen,

2010-08-18T22:12:00.006+02:00

hogy miket lát az ember úton-útfélen...

Összegyűjtöttem párat, hogy ne csak én nevessek:

Vajon mivel foglalkozik az a valaki, akinek ez van az irodája ajtajára írva? És vajon mi szerepel a munkaszerződésében mint a "munkakör megnevezése"?

Aztán itt van ez - sajnos bevillant, de azért látszik a lényeg. A kép címe: "Ki itt belépsz...?"
Ilyet is csak Magyarországon láthat az ember.

A többit hagyjuk is most... maradjon legközelebbre is.

Mosolygós jó éjszakát! :)

Jó hír

2010-08-10T22:04:00.003+02:00

Ma jó híreket kaptam: elérhető közelségbe került a hazatértem.
Na, nem kell mindjárt a legjobbra gondolni... így is elég messze van még az az október, de az eddigi félelmeim, hogy akár év végéig is eltarthat, és hogy nem lesz feladatom, ha visszatértem, kezdenek eloszlani végre.

Veszek is egy centit! :)

Veszprém vs. Debrecen

2010-08-04T21:26:00.005+02:00

Hosszas keresgélés után sikerült találnom végre egy dolgot, ami kifejezetten Debrecen javára billenti a mérleg nyelvét.
Történetesen a domborzati viszonyokról van szó.

Ugyanis amikor az ember felveszi azt a bizonyos óránkénti 12-13 kilóméteres sebességet valahogy sokkal kevésbé megterhelő azt egy lapos helyen végeznie.
Nem véletlen, hogy amíg Debrecenben 15 km-t (jól van, lehet, hogy csak 14,5... még nem volt lehetőségem pontosan lemérni) futok 73 perc alatt, Veszprémben 11,5-re (ez viszont pontos adat) 61 perc jutott, szóval hegynek fel nem vagyok valami fürge. :)

Így hát boldogan futkosok esténként itt a síkon és várom szeptember 5-ét.
Az egyetlen sötét felleg ami beárnyékolja ez irányú boldogságomat csupán az, hogy a rendezvény nem az Alföldön kerül megrendezésre...

Hiába, semmi sem tökéletes. :)

A végeredmény...

2010-08-01T00:11:00.003+02:00

Lezárult egy véres küzdelem, vége a meccsnek.
Az eredmény - gólokban nem igazán mérhető...: 1 db nyolc napon túl gyógyuló lelki sérülés egy abszolut sportszerűtlen, szívtelen, hazug és gyáva ellenféltől.

Így nyiss a világra... ezt kaphatod tőle!

... csalódni is meg kell tanulni.

Csak az út...

2010-07-18T10:33:00.003+02:00

Van valami szép ebben a sehova sem tartozásban.
Nem mondom, néha a hátam közepére sem kívánok egyedül lenni... de amikor úton vagyok és az aktuális hangulatom dönti el az uticélt, annál jobb nincs.

Hétvégére mindig haza jövök.
Úgy gondolom, senki nem várhatja tőlem, hogy még a szabad napjaimat is Debrecenben töltsem... egyedül. Tehát Budapest.
Na igen, de amikor az összes barátod nyaral, vagy nem ér rá, vagy épp már úton van valahová... ?
Akkor jön az "operatív szervezés".

Eszembe jutott a Balaton.
Ez azért meglepő, mert világ életemben max. 20 km választott minket el egymástól, szóval bármikor dönthettem volna úgy, hogy meglátogatom egy kicsit.
Ez azonban sosem volt rám jellemző.
De most meleg van, nyár, szabadság... nem mellesleg Badacsonyban most kezdődött a Borfesztivál... miért is ne?

...
Aztán persze ez a program is módosult.
Ugyan ki a fenének van kedve egyedül borozni (ill. fagyizni) a Balaton parton??
Így hát szereztem a szüleimnek egy kis szombati meglepetést... amivel szerintem igazán jót tettem nekik... és valljuk be: az én lelkemnek is jó volt az otthon melege (!) nagyon.

Kíváncsi vagyok, milyen kaland jut eszembe legközelebb... ;)

Aki vagyok

2010-07-06T20:39:00.003+02:00

Amiken mostanában keresztül mentem és amiket teszek, nem nevezhetők épp általánosnak vagy mindennapinak... legalább is szerintem.
Az új jelszavam "LÉGY ÖNMAGAD, GYŐZD LE A FÉLELMEIDET, VÁLTSD VALÓRA AZ ÁLMAIDAT!" lett.
Ehhez is tartom magam.

A héten újra beültem az iskolapadba... kreszre járok, motorozni fogok.
Régi-régi titkos vágyam volt ez.

A másik dolog pedig... ami hirtelen elhatározásból, egy a főnököm által meg nem fontolt, nekem címzett kijelentés nyomán keletkezett döntésem: pályázom.
Mindig is azt hittem, hogy ez a cég lesz, ahol hosszú távon megelégedettnek érezhetem magam.
De egyre inkább kezdem kilátástalannak látni a helyzetet... főleg a saját helyzetemet.
És a mai mondat nyomán olyan remények omlottak le és olyan falak emelkedtek, hogy azt hiszem, itt az ideje a sarkamra állni.

Igenis, hogy fontos vagyok, igenis, hogy sokat érek, sokat tudok!
Hát akkor keresek egy helyet, ahol ezt a megfelelő módon értékelni is tudják.

Ennyi.
Csak... gondoltam... megosztom veletek az aktuális küzdelmeim egy részét.

Jó éjt mindenkinek.

IceCube

2010-07-03T21:36:00.006+02:00

Nem hittem a szememnek amikor ezt megláttam... annyira bizarr, hogy meg kell osztanom Veletek:
Hajrá! Akció! Vegyünk fagyasztott vizet! Ki tudna ilyen ajánlatnak ellenállni? :)

DKV

2010-05-26T22:55:00.008+02:00

Ma ismerkedtem kicsit a tömegközlekedéssel.

Mindig megmosolyogtat amikor "A" villamoson bemondják, hogy "Egyes villamos". Mintha lenne más választásunk. Hihi. :)
És minden körbe jár. A vili is, meg a buszok - legalább is azok, amikkel utaztam -, így végül is nem nagy baj, ha véletlenül rossz irányban száll fel az ember.
Viszont az otthoni rohanásnak híre hamva sincs.

Sikerült lekésnem a buszt reggel... gondoltam, sebaj, szerda reggel van, csúcsidő, mindjárt jön a következtő - a menetrendet olvasva aztán a következő egyenletet rajzolódott ki a sorok közt:

mindjárt = min. 30 perc

Óh, Boráros tér! Óh, 23-as busz! Óh, ti türelmetlen 10 perces várakozások!

Bizony, ehhez még hozzá kell szokni...

Ez a nap is...

2010-05-25T22:17:00.012+02:00

Ez a nap is,

Mint a többi.

Elmúlt. Vége.

Ez az est is,

Mint a többi.

Eljött. Béke.

(Tóth Árpád)

Ma vettem egy havibérletet... úgy néz ki, hosszan vendégeskedek itt.

Jó éjt, Debrecen!

Kimerítő

2010-05-23T14:52:00.005+02:00

időket élek mostanában.
Bár unalmasnak tűnhet, hogy időről időre ezt ismételgetem... tartósnak látszik a helyzet.
Nem panaszkodom, de azért nagyobb boldogság lenne, ha ilyen cuccokat nem munka, hanem nyaralás miatt használhatnék a fürdőszobában...

Játék Norikonál

2010-04-24T19:48:00.006+02:00

Nóra, aki (többek közt) gyurmából alkot gyönyörűségeket, játékot hirdetett.

Jelentkezni április 27-én éjfélig lehet.

Műveim

2010-04-13T22:39:00.014+02:00

Ahogy ígértem, íme az elmúlt időszak kreatívkodásai:

1. Kicsi, kisebb, még kisebb... Az utóbbi időben több helyen is járt a gólya a környéken. :)
Született egy unokahúgom, aztán a barátnőm kisfia következett, akit egy újabb unokahúg követett... és ha jól tudom, még nincs vége!
Így hát alkalmam nyílt babasapik terén is kipróbálni magam.

2. HemlockRing
Első látásra beleszerettem ebbe a mintába. Féltem kicsit, mert a "kössünk egy asztalterítőt" egyáltalán nem vonz... ez viszont NEM terítő lett! Hanem gyönyörű, pihe-puha, csupa csipke babatakaró!

3. OpArt
Ő volt a másik nagy kedvenc. Mióta a knitty.com-on megjelent szerettem volna elkészíteni. De valahogy soha nem sikerült szépen elkezdeni és mindig feladtam.
Most aztán vettem egy mély lélegzetet és nem csak elkezdtem, de most már sokszáz szem sorakozik a tűn és vagy húsz perc, mire egyszer körbe érek...
Egyelőre elfér egy 80 centis körkötőtűn ugyan, de a képek kedvéért visszaszedtem egy részét harisnyakötőre, hogy jól látsszon, miről is van itt szó.

A nagy fájdalmam csak az, hogy sikerült kifogynom a világosabb színű fonalból. Visszatértem a beszerzési helyre, hátha sikerül még vennem valamennyit, de ott már nem is emlékeznek, hogy valaha is árultak ilyet. :(

Szóval ha esetleg valakinek van a ládafiában 2-3 elfekvő motring a Schachenmayr Bravo 8256 színű fonalából és ezzel hozzá tudna járulni egy újabb baba(!)takaróhoz, nem lennék hálátlan, találnánk cserealapot! :)
Már az is nagyon boldoggá tenne, ha valaki tudna egy lelőhelyet a fent említett, vagy hasonló fonalakhoz. (A takaró másik színe amúgy ugyanebből a fonalfajtából a 8289-es szín.)

4. Aktuális...
Ő pedig az aktuális projekt - kivételesen magamnak.
A minta eredeti neve Basic Black - ki tudja, ha ez itt jól sikerül, talán tényleg egy feketével folytatom -, a jelenlegire viszont találóbb lenne a Basic Brown elnevezés.
Máris van egy fél hátám. Alig várom a többit!

Hát ennyi jelenleg.
Fenntartom magamnak azt a csöppnyi luxust, hogy esténként nőni hagyom a kötéseimet.
Naaagyon élvezem ugyanis! :)

Jó éjt mindenkinek!

Boldog Nyulat!

2010-04-05T13:28:00.006+02:00

Még mielőtt vége lenne kívánok Boldog Húsvétot Mindenkinek!

(kép innen)

Az elmúlt időszakban egy kicsivel több időm jutott a kreatívkodásra. Hamarosan jövök ennek ereményével!

Addig is köszönöm mindenkinek, aki rendszeresebben blogol, mint én - lásd az oldalsávot! :) Nagyon szeretlek titeket olvasni, lányok (fiúk)! Ez úton is gratulálok a műveitekhez!

GY.I.K. - Hamvazószerda

2010-02-17T20:57:00.003+01:00

Ma hamvazó szerda van. Mivel sokszor felmerül, hogy mit is jelent ez pontosan, íme egy kis magyarázat - a katolikus.hu segítségével:

A hamvazószerda az őskeresztény hagyományból merít: a hívők a vezeklés részeként hamut szórtak a fejükre. Még ma is őrzik ennek emlékét: az előző évben megszentelt és elégetett barka hamujából a pap hamvazószerdán (és nagyböjt első vasárnapján) keresztet rajzol a hívek homlokára, miközben ezt mondja: „Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!” A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és a megtisztulást.
A VII. században alakult ki a mai gyakorlat, hogy a nagyböjt kezdetét a böjti időszakra eső első vasárnap előtti szerdára tették, így hamvazószerdától húsvét vasárnapig nem negyven, hanem negyvenhat nap telik el, ugyanis a közbe eső hat vasárnap nem böjti nap.
Miért éppen negyven napig tart a nagyböjt? A Szentírásban számos esemény kapcsolódik a negyvenes számhoz. Jézus Krisztus nyilvános működésének megkezdése előtt negyven napot töltött a pusztában. Negyven napig tartott a vízözön, negyven évig vándorolt a pusztában a zsidó nép, Mózes negyven napig tartózkodott a Sínai hegyen és Jónás próféta negyven napos böjtöt hirdetett Ninivében.

A lényeg viszont, hogy ezennel vége a farsangi időszaknak, a buliknak, partiknak, táncmulatságoknak. Innentől húsvétig nem illik bált, vagy bármilyen zajos örömködést rendezni.

Hát maradjunk picit csöndben és a nagy rohanásban néha figyeljünk befelé is.

PS: azért ne keseredjetek el, holnap torkos csütörtök. :)

Hósztárlány

2010-02-13T11:02:00.004+01:00

A rég nem látott nagy havazás kicsalogatta a kreatívokat a térre:Sajnos már másnap megsemmisült - ki tudja, hogy az olvadás vagy "gondos" kezek segítettek-e benne.
Így azért mégis csak maradt belőle valami. :)
Bár nem ismerem, GRATULÁLOK a hószobrásznak!

Az elmúlt 3 hónap képekben

2010-02-13T00:05:00.019+01:00

Lássuk hát, szép sorjában:

1. November első napjaiban meglátogattam akit kell, itt és ott
2. Aztán megtöltöttük a Főnix Csarnokot Debrecenben...
... és laktam Magyarország egyik igencsak lepukkant kollégiumában
3. Furcsákat ettem Komáromban
4. Itt jönnének a futóverseny képei... de nem futottam. Az oka egy szép sérülés.
Újra kezdem az edzést és pár hónap múlva biztos, hogy ott leszek!

5. "Építettem egy hétvégét" a csapattal
6. Karácsonyoztam és jókat ettem itt is, ott is
7. Szilveszterkor a függönyön át néztem a tűzijátékot...... aztán játszottam egyet a családdal
8. Kirándultam a Holdvilág-árokban
9. Autóztam a hóviharban...
... amikor ilyen volt a táj...
... és ilyenek a kertben a fákÍgy értünk el a MOST-ig.
Kimaradtak a kreatív részek, de azzal most nem sokat vesztetek. :)
Igyekszem ez után gyakrabban megjelenni, hiszen folyton történik valami.

Éleeek!

2010-02-01T20:41:00.008+01:00

Hahó Mindenki!
Nem vesztem el... adósotok vagyok egy kis magyarázattal az elmúlt hónapok hallgatására, amivel napokon belül érkezem.
Aztán újra "röppályára állok". :)
Addig is BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK... így utólag is!

I'm Alive!
Hey Everyone!
I'm not lost or anything...I owe you a bit of an explanation for my silence in the past few months. It's coming in a day or two. From then on I'll be soaring again.
Until then HAPPY NEW YEAR TO EVERYBODY...belatedly.

Játék

2009-10-25T18:59:00.005+01:00

Köszönöm Mágnesnek, hogy eljuttatott IDE.
Épp az utolsó pillanatban!
Gabellánál ma éjfélig lehet jelentkezni a játékra ezért a nyereményért:

Gyönyörködöm...

2009-10-20T22:26:00.007+02:00

Közel egy hete érkezett.
Gyanakszom kicsit, hogy a Yamaha titkos szövetséget kötött az Ikeával.
Hiszen csaknem lapra szerelve szállították, úgyhogy a műszaki tehetségünk - fizikai képességeinkről nem is beszélve, mert kb. 70 kiló :) - is kellett ahhoz, hogy végül megszólalhasson.

Azóta nyűvöm, és igyekszem átrágni magam a sokcenti vastag használati útmutatón.
Örömmel konstatáltam, hogy - bár még mindig kicsit soknak érzem azt a 10 ujjat - roham tempóban jönnek vissza és élednek újjá a dolgok.
Most már csak amiatt izgulok kicsit, nehogy valamit rosszul gyakoroljak be... tényleg nagyon sok volt az az 5-6 év kihagyás!

De nem is szaporítom tovább a szót. Lássuk a Szépséget:

Sight for sore eyes
She arrived almost a week ago.
I suspect Yamaha and Ikea has signed a secret pact. It was delivered in pieces forcing us to use our technical skills to make it emit a sound, not to mentional our physical capabilities as it is 70 kgs.

I have been playing away on it and browsing its one-inch-thick manual eagerly.
I'm glad to see old things come back to life rapidly although sometimes 10 fingers are still too many.
I'm only anxious not to excercise something the wrong way. The 5-6 years of hiatus is way too long.

Öregedtem

2009-10-12T21:16:00.014+02:00

Valójában több, mint egy héttel ezelőttre szántam ezt a bejegyzést.
Az oka egyszerű: azt hittem, már múlt pénteken boldogan beszámolhatok arról, mennyi gyönyörű ajándékot kaptam a születésnapomra.
Ez elmaradt... nem azért, mert elégedetlen vagyok, vagy ilyesmi... hanem mert a Főcsoda máig nem érkezett meg.

ŐT várom epekedve, immár több, mint egy hónapja és nagyon szomorú vagyok, mert kezdem úgy érezni, hogy a hangszerbolt csak hiteget minket az érkezéssel kapcsolatban. Minden hét végén odatelefonálunk és azt a választ kapjuk, hogy "jövő hét közepére már biztosan meg kell jönnie".
Nem is háborognék, ha nem fizettük volna be az ár 50!! %-át.

Azért történtek ám jó dolgok is! :)
Például - szintén a szülinapomra hivatkozva - megleptem magam egy pár futócipővel.
A BSI-nél vettem és elámultam, hogy egy számomra egyszerű műveletnek gondolt cipővásárlás milyen összetett dologgá tud válni szakavatott eladók társaságában.
Mikor már a tizedik pár cipőt pakolták elém és kértek meg, hogy kocogjak benne(!) kezdtem zavarba jönni.
Végül sikerült:Azonnal ki is próbáltam...Hát igen... amikor az óvintézkedés visszaüt.
Mivel féltem, hogy feltöri, beragasztottam a lábam... a ragtapaszok aztán szépen felgyűrődtek a cipőben futás közben, ezeket a győztes vízhólyagokat hagyva maguk után. Egy héttel hátráltatva engem a célom elérésében.

Mi is történt még...
Sütöttünk Anyával - na, ki találja ki, mit? :)
Éééés végül, de nem utolsó sorban íme az aktuális porjektem:Itt volt már az ideje újra egy kis kötésnek.
Most, hogy ősz van, a kedvenc évszakom, valahogy az ihlet is újra megszállt.
Régóta terveztem már, ezt a sálat megkötni, aztán pár héttel ezelőtt láttam Julie-nál egy gyönyörűt.
A leírás ingyenes, megtalálható itt.
Én a mintában leírt szélesség dupláját kötöm hatos tűvel a Coats Schachenmayr nomotta Hair fonal 0072-es színéből. Jelenleg kb 40 cm van kész, de már várom a végét. Már most nagyon tetszik!
És mennyire puha...

Grown older
This post was meant to appear a week earlier. I thought I would be able to tell the world about what a fabolous present I had received for my birthday. It did not happen... not because I'm incontent or anything but because the main wonder is still not here.

I've been waiting for her for over a month now and I'm starting to believe the music shop is not straight about the delivery time. We call them at the end of every week and and the answer is always "the middle of next week for sure". I would not be mad if we had not paid down 50%.

Good things happen too, however! :)
For example, on the pretext of my birthday, I bought my self a pair of running shoes. I bought it from BSI and I was amazed how such an easy action can become a rather difficult one if you are in the hands of skilled dealers. At the tenth pair when they were still insisting on me jogging in it some, I started to blush.
Succeded at length.
I tested it immediately...
When preventive measures backfire... being afraid of blisters I applied tapes but they fell away during my run and leaving me with these lovely blisters. A week of training lost now.

What else?
Me and my mum baked something... come on, guess... :)

And last but not least, my current project:
It was high time for a new knitting.
Now that it's Autumn again, my fave season, inspiration returned.
I had planned on knitting a scarf for a while when I laid my eyes on this beauty at Julie's.
Free pattern, it can be found here.
I am knitting it with double width by a grade 6 needle. The thread is Coats Schachenmayr nomotta Hair, the colour code is 0072. I have 40 cms done, looking forward to finish it.
Already love it! How soft it is...

Régiségek

2009-09-27T14:51:00.012+02:00

Most már eléggé szégyellem magam, hogy havonta egyszer jutok el az írásig.
Ezért ettől fogva a rövid bejegyzésekre törekszem majd.

Íme itt is az első:
A múltkori nagytakarítás során előkerültek a mi régi-régi keresztszemeseink.
Ezt itt a Párom hímezte néhány évvel ezelőtt Hugh Ehrman Albion című mintája alapján:
Most engedélyt kaptam tőle, hogy befejezzem a művet. Jelenleg itt tartok vele:

Mivel én is ezer éve x-eltem utoljára, most újra nagy kihívás belekezdenem.
Ráadásul elég nehéz nekem egy jobbkezes munkáját folytatni. :)
Egyenlőre még a meglévő fonalkészletemből élek, de hamarosan új üzlet után kell néznem, hiszen az, ahol régen az alapanyagokat vásároltuk, sajnos már bezárt azóta.

Oldies
I am pretty ashamed that I manage to write only once in a month. I'll try to stick with short posts from now on.

Here's the first one:
Wehen we cleaned the flat last time, we stumbled upon old cross-stich patterns.
This one was started/made by my beloved a few years ago based on a pattern called Albion by Hugh Ehrman. I was allowed to carry on with it. This is how it is now.

As it was ages ago when I last cross-stiched it was a challenge to re-start. Plus, it's not the easiest for me to resume a right-handed work. :)
The old stock of theads still last but not for long so I'll have to look for new shop as the one we used to buy them exists no more.

Pótlás augusztusról

2009-08-31T22:19:00.010+02:00

Adós maradtam szinte az összes augusztusi eseménnyel.
Gyorsan pótlom, mert sok mindent szeretnék megosztani!

Egy munkahelyi tréning jóvoltából eljutottam két napra ide:
Nagyon szép hely! Talán az egyetlen baj vele az, hogy nincs elég messze Ferihegytől és nap közben elég sok repülőgép húz el felette. A hotel hangulata viszont olyan kellemes, hogy simán kárpótol ezért.

A következő hétvégére egy debreceni út jutott.
Itt aludtam! Életem során ez volt a második alkalom, hogy ötcsillagos szállodát láttam belülről!
Ez is egy céges út volt, nem számítottam rá, hogy így elkényeztetnek minket... de nagyon jól esett!

Ez után művelődtünk kicsit.
A Városmajori Szabadtéri Színpadon néztük meg a L'art pour l'art társulat Anyám tyúk, avagy az ember tragédia című előadását.
Kicsit feszült voltam aznap, de a darabnak sikerült ezt feledtetnie. Szokás szerint nagyon jót derültem a vicceken.

Aztán, hogy más jellegű élvezeteknek is hódoljak picit, ellátogattam az IKEA-ba.
Sajnos... mert itt mindig találok valamit, ami "annyira hiányzik a lakásból".
Most az ideális fonaltárolót találtam meg:
Ehhez azért még gyűjteni kell... De nem nyugszom, míg nem lesz egy ilyenem! :)

A következő esemény a huszadikai tűzijáték volt.
Próbáltam ugyan egy-két fotót készíteni róla, de ennek eredményéről inkább ne beszéljünk.
Egy dolgot viszont nagyon szeretek ilyenkor:Természetesen ezt sem bírom soha normálisan lefotózni, de annyira szép, mikor felzászlózzák a Lágymányosi hidat! Nem tudom, miért tetszik úgy, de mikor átautózom a hídon és egymás után suhan el mellettem az a sok nemzeti zászló, abban van valami csodás.

Végül elérkeztünk augusztus utolsó hetéhez.
Ezt szabadsággal töltöttem.
Jobban mondva az elején még csak próbáltam kilábalni a betegségből - ami sajnos eléggé rányomta a bélyegét egy nagyobb családi összejövetelre is.
Közben lomtalanítottunk egy jót. Vagyis kihasználtuk, hogy az utcánkban most került sor az éves "szemetelésre" és mi is fenekestől felforgattuk a lakást és kiszórtunk mindent, ami nem oda való. Most jó érzés bejönni.
Elég kicsi a lakásunk, így nem sok kacat fér el benne. Most, hogy nagy részétől megszabadultunk, végre van hely a fontosabb dolgoknak is! :)

A hónap csúcspontja viszont az elmúlt hétvége.
Még a tavasszal jártunk Szlovákiában és szerveztünk magunknak egy jó kis túrát a Nyugati Tátrában.
Akkor a Baranyec-et (2184 m) hódítottuk meg és elhatároztuk, hogy visszatérünk.
(Igen, a kép közepén a kis hangyák mi vagyunk!!... bár a képfelbontás nem feltétlenül teszi lehetővé a hangya vadászatot.)
A következő felvonásra most került sor.
Erről bővebben később, képekkel!

Jó éjt mindenkinek!

Filling you in on August
I failed to tell you about almost everything that happened in August. I’m filling you in quickly as there’s a host of things I’d like to share.

Thanks to a training I could attend from my work I had the chance to get here.
Lovely place it is! Its only downside is it’s not far enough from Ferihegy Airport so many a plane roars by above during the day. The amazing atmosphere the hotel provided easily made up for this however.

The following weekend was a trip to Debrecen. This was where I slept. This was the second time I had seen in a five-star hotel from the inside. It being a job-related trip and I was surprised to be spoiled like this… it felt so good though.

We later on had culture sink in a bit.
We went to the open air theatre in Városmajor to see a kind of play by the ensemble L'art pour l'art titled „Anyám tyúk, avagy az ember tragédia”. I was kind of tense that day but the play managed to make me forget about it all and have fun. As usual, I had great laughs at their jokes.

To maintain diversity, I went to IKEA to indulge in different kinds of pleasure. It’s unfortunate as I always find something that „we simply cannot live without”. This time I laid my eyes on the ideal thread case. We have to save up a bit before buying though. I won’t rest until I get one like this!

The next event in line was the annual fireworks on August 20. Tried to take a few snapshots but the results are better kept buried. What I like the best about it is they put all those flags on Lágymányosi Bridge. It’s so cute with them but to make a decent picture I haven’t been able to, of course. Can’t explain why but all these lovely national flags racing past me as I drive across the bridge is fabulous to feel.

Now, the last week of the month. I had this off work. To put it more accurately, I the first few days battling a sickness. This had a strong influence on our family activities too. We also had a chance to get rid of some unwanted stuff by throwing then out in the street to be collected the following day. It happens once a year so we meticulously turned the flat inside out and threw away what we needed no more. Feels better to be home now. We are stuck for space in this tiny hobbit hole. It cannot hold much. Now we have some space for important things!

I could call last weekend the summit of the month. We were in Slovakia in the Spring for hiking and we repeated it in the High Tatras this time. We conquered Baranec (2184 m) in May and we agreed to return during the summer. (Yes, the tiny dots are ourselves… the resolution precludes you from shooting us straight down!) Act II we could call it. More about it coming soon.

Goodnight. All!

Nyaraltunk

2009-08-07T18:51:00.026+02:00

Már megint majd' egy hónap telt el az utolsó bejegyzésem óta, de persze megint van rá mentségem.

Először is: hétvégi programokat szerveztünk.
Július 18-án meglátogattam a veszprémi Utcazene Fesztivált.
Konkrét cél a Firewater koncerten való megjelenés volt, de mivel az hajnali egykor kezdődött, volt előtte idő a húgommal kicsit felmérni a terepet.
Nagyon jól éreztük magunkat; a koncert fergeteges volt, a fiúk majdnem két órát játszottak!
Remélem, nem kell sokat várni a következő magyarországi látogatásukra!!
Sajnos a képek nagyon rosszak lettek, de szerencsére találtam egyet, ahol legalább fel lehet ismerni az énekest.
Vasárnap aztán utaztam tovább és közben készítettem pár képet a legszebb temetőben:
Másodszor: nyaralni mentünk!
Sikerült egy időben kivennünk a Párommal egy hét szabadságot, így július 20-tól 27-ig mellőzhettem kicsit a napi stresszt.
Tudtuk, hogy szeretnénk elutazni valahova, de mint általában, most is az utolsó pillanatban döntöttünk a helyszínről.
Hétfőn reggel még úgy gondoltuk, a Mátrában töltünk pár napot, aztán mégis úgy alakult, hogy kedden reggel a Mecseket, pontosabban a Kövestető Hotelt vettük célba.
Nem bántuk meg!
A hely ismerős volt - hiszen anno, az esküvőnk után is ide utaztunk pár napra -, így tudtuk, hogy nagy meglepetés nem érhet minket.
Nagy előnye, hogy az erdő közepén van, távol minden zavarkeltő eszköztől.
Nincs dugó, sziréna, szmog, tömeg, e-mail és stressz, sőt néha még térerő sem, hiszen egy hegy tetején, az erdő közepén található.
Az étel finom és megfelelő mennyiségű - félpanziót választottunk, így kajára külön nem kellett költenünk.
A személyzet kedves, ezen kívül nem egy tömegtábor, így tényleg ki tudtuk pihenni magunkat.

Persze hoztuk a formánkat, így eléggé edzőtáborosra sikeredett az akció:
Reggelente felfutottunk a szomszédos Hármashegyre (603 m).
Maga az út elég megerőltető volt, de a hegy tetejéről elénk táruló látvány mindenért kárpótolt!Ezt az akciót aztán reggelivel koronáztuk, majd folytattuk az "edzést".

Az első nap még nyugisra vettük a figurát és a hotel kertjében süttettük a hasunkat.
A következő napon pedig ellátogattunk Harkányba és kipróbáltuk a híres termálfürdőt:
Furcsa egy hely ez.
Mivel elég közel van a határhoz, a legtöbb ember nem is magyar, hanem horvát volt.
Nagy volt a forróság - kifogtuk a hőségriadós hetet -, így rengetegen választották a túlélésnek ezt a módját. Ezen a képen éppen nem látszik, de tömegek voltak a medencékben.

A harmadik napon aztán az erdőt választottuk és felmásztunk a Zengőre (682 m).
Ez sem volt egy kímélő séta, viszont az út, a hangulat és a látvány, ami a csúcson fogadott minket elfeledtette azokat a szakaszokat, amelyek nem kímélték a lábizmokat.
Ez után felfedeztük a sikondai termálfürdőt.
Igaz, ez nincs akkora, mint a harkányi, a vize viszont nagyon jó.
A kép az egyik kinti medencénél készült ugyan, de ezen is látszik, hogy a fürdőzők száma abszolút elviselhető. Ezen kívül az árak is egészen barátiak.
A strand a 2004-ben épült Wellness Hotelhez tartozik, így egyáltalán nem mondható leharcoltnak. Nagyon jól éreztük itt magunkat.

Ha viszont választani kéne, hogy mi tetszett a legjobban a négy nap programja közül, biztos, hogy az utolsó napra esne a választásom.
A hazautat ugyanis megspékeltük egy nagyon szép túrával.
Elautóztunk Óbányára, ami egy nagyon szép és nagyon békés település a világ zajától viszonylag félreeső helyen.
Innen tettünk egy kirándulást Kisújbányán keresztül a Cigányhegyre (524 m) majd vissza:A nyaralásból haza térve a hétvégén kipihentük a szabadság fáradalmait, hogy aztán hétfőtől újra kezdődhessen a napi rutin.
Hogy aztán mi történt az ezt követő két hétben, maradjon a következő bejegyzésre.

On holiday
Almost another month has gone by since my last post.
Excuses, I’ve got plenty, surely!

Firstly, we had weekend activities. July 18, I was at the Street Festival in Veszprém. Firewater played and we were to show up at the concert. As it started at 1 a.m., I had the opportunity to look around with my younger sister. We had a hell of a time, the show was awesome, almost 2 hrs! Hope they visit Hungary again soon! The pictures I took are poor but I managed to find one where you can recognize the singer, Tad A.
I moved on Sunday and I took a few pictures of the most beautiful cemetery.

Secondly, we went on vacation! We took a week (July 20-27) off with my beloved so I could keep the daily stress behind me for a while. We knew we wanted to get away somewhere but we made the decision on the ’where’ at the eleventh hour. So in the morning we were heading towards the Mecsek, more precisely Hotel Kövestető.
No regrets! A familiar place, as we hid out here for a few days after our wedding, so we knew what we were in for. A great advantage, it is in the woods, far from everything that could interfere. No rush hour, no sirens, no smog, no crowds, no e-mails, no stress, sometimes no coverage either as it is in the middle of a forest atop a mountain. Fine meals and plenty for breakfast and dinner so we did not spend anything on food. Staff were kind and patrons scarce so all was set for relaxation.
Typically, we made it a bit of a training camp for ourselves: every morning we ran up a neighbouring peak (603 m) in Hármashegy (Three Peaks) and down. It was pretty hard to jog up but the view was there to compensate. Some breakfast after running, then on we went with our training schedule.
On day one we stayed put and sunbathed.
On day two we drove to Harkány to try the thermal bath there. A strange place. Being close to the border, most folks are foreigners, Croats mainly. It was an extremely hot day – the heat warning week – therefore plenty chose this way of survival. The picture does no justice….the pools were usually fraught with humans.
Day tree was a mountain climbing day. We walked up to Zengő (682 m). It was not an easy walk but the feeling and the view from above made it a worthwhile effort.
The following day we visited the thermal bath in Sikonda. It is much smaller than the one in Harkány, that’s a fact, but this also meant the density of people were much lower, easily bearable – as the picture shows. The bath was built in 2004 as part of a Wellness Hotel so it looked quite new. We had a great time.
If I were to chose the bet part of the holiday, I’d vote for the last day when we went to Óbánya - which is a little village far from the world, rather remotely set - from where we went hiking again to Cigányhegy (524 m) through Kisújbánya then back.
Back from our holiday we spent the weekend resting after all the week’s hardships…to re-start the daily routine fresh and anew.

My next post will tell you about the 2 weeks that followed.

Lazaság a forróságban

2009-07-16T22:28:00.014+02:00

Kedden lazítottam egy kicsit.
Semmi futás, semmi "este már nem eszem..." - egyszerűen átadtam magam az élvezeteknek! :)Jó, még mielőtt bárki is azt gondolná, hogy egyedül pusztítottam el ekkora mennyiséget, meg kell, hogy védjem magam: erre nem lennék képes!

Ez a kis kiruccanás persze meglátszott a másnapi eredményen:A számok alapján ugyan jobbnak tűnik, mint a hétfői, de a látszat sajnos csal.
Nem tudom, mi lehet az oka - valószínűleg a meleg is nagyban hozzájárul -, de futás közben úgy éreztem, mintha kaptam volna egy kövekkel töltött hátizsákot a hátamra... egyszerűen nem ment.

Ezek után a mai időn már nem is lepődtem meg:Nem vagyok egy forróságkedvelő.
A meleg (30-32 fokos) levegőt beszívva néha úgy érzem, minden van benne, kivéve oxigén.
Úgy meg nehéz a hatékonyságra koncentrálni.

Ilyenkor kezdem el várni az őszt...

Staying easy in the heat
I was being easy on Tuesday. No jogging, no "no eating after 6 pm" - just indulging myself in pleasures.

Before you think I gobbled it all (in the photo) up myself, have a re-think as I must tell you in my defence I would not be able to.

This little fling had a bearing on the numbers on the following day:
the figures say better than Monday's but something different is under the surface. I don't know the reason why - greatly attributable to the hotness of the weather I guess - but it felt like carrying a sack of stones on my back all along... it was very hard.

Today's time came as no surprise after all that:
the heat is not for me. Breathing in the hot air (30-32 Celsius) feels like it has everything but oxygen content. How can you concentrate on being effective this way?

This is when I start longing for Autumn...

Újra hétfő

2009-07-13T21:37:00.012+02:00

Ismét megpróbálkoztam a futással:Hát igen. Van mit javítani még a dolgon... Rá kellett jönnöm, hogy nem várhatok fejlődést folyamatos edzés nélkül. Egyébként is, mi ez a visszaesés már megint?!

Ja, igaz is. A nagy céllal még mindig adós vagyok: EZ a tervem. Ha rendesen készülnék, biztos nem halnék bele... de ahhoz még sok kört kell megtennem.
Egyenlőre azzal vigasztalom magam, hogy november még messze van... ;)

Addig is, íme az új könyvem:A Párom újabb meglepetése. Csodálatos dolgok vannak benne!
Most aztán már nem is tudom, hol kezdjek neki! Hirtelen annyi megkötnivalóm akadt, hogy azt hiszem, kiveszem a túlóráimat, tartok 3 hét szünetet és csakis a tűcsattogtatással foglalkozom! :)

Ami jelenleg ebben merül ki:Az első projektem a Weekend Knitting-ből.
Eredetileg más stílusú pulcsit szántam Z-nek, így Catania pamutfonalat vettem hozzá - ami ehhez a modellhez is megfelelőnek tűnik.
Ámbár...
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem nagyon nehéz eltalálnom a helyes szálerősséget.
Ráadásul minél többször bontom, annál "használtabb" a fonal. Veszít a fényéből és egy kicsit bolyhosabb is lesz.
Valahogy eddig nem sikerült belőle a harisnya kötés. Mindig voltak lazább szemek, amik nagyon el tudták rontani az összképet.
Remélem, ez a mostani próbálkozás sikerrel jár majd.
Minden esetre, ha van valami ötletetek arra, hogy lehet pamut fonallal szépen kötni, nagyon szívesen veszem!

Egy kicsit nehezíti most a kötést az is, hogy a hétvégi evező túra során szert tettem egy enyhe izomlázra. Érdekes izmokat fedeztem fel a karomban... amiknek a létezéséről eddig sejtésem sem volt. Például ott, ahol a tenyér és a hüvelykujj találkozik. Hm.
(Pedig anno, a zongorázás is előhozott néhány furcsa izmot itt-ott!)

Sajnos erről a túráról nem készült sok kép, így nem tudok egyet sem megmutatni.
Bár... talán jobb is. Nem egy tomboló folyó a Kisduna, de kezdőként az árral és a széllel szemben lapátolni az ötödik órában már nem volt egy nagy élmény.

Mára ennyi.
A következő alkalommal megpróbálok kicsit "képekben mesélni".
Addig is jó éjszakát mindenkinek!

New Monday
Another attempt at jogging:
Well, it definitely could be bettered. Something I've found out...no training, no progress. What's with the step back, anyway?

By the way, I still owe you something. THIS is my big plan. If I trained right, it would not be one hell of a thing to do... but I need to complete many laps until then. I try to console myself saying November is a long way ahead...

Here's my new book, too:
Another surprise from my beloved. It's fraught with amazing patterns. Now, I do not even know where to start. There's so much to knit, that I should convert my overtime to take 3 weeks off and start knitting away. :)

At the moment this is all I am engaged in:
My first project from Weekend Knitting. I wanted to make different pullover for Z so I bought Catania cotton yarn which seems eligible for this project too.
However....
I do not know how it is with you, but for me it is pretty hard to find the right thread tension.
And with every re-start longer the tread becomes, the more shine it loses and fuzzier it gets.
Somehow I haven't yet managed to learn how to use stockinette stitches properly. Some stitches are always slacker than the rest making the big picture rather ruined.
I hope the current effort will be successful.
Anyhow, if anyone of you has hints on how to knit with a cotton yard nicely, I'd be very grateful for it.

Our rowing trip over the weekend gave me some muscle pain which does not make knitting easier either. I discovered new muscles in my arms... ones whose existence had been unknown to me. Like the one connecting the thumb and palm. (All this despite the fact that playing the piano used to require strange muscles utilized here and there.)

Unfortunately, we haven't taken many pictures at this trip so I can't show you any. Maybe it's better so.
The Small Danube is not a rushing part of the river yet upstream against the wind in the 5th hour was not something I call pleasurable.

This is it for today.
Next time I'll try to speak more in pictures.
Until then, goodnight All.

Bakonyom

2009-07-06T20:12:00.010+02:00

Tegnap újra elvarázsolt a Bakony:
A Győr felé vezető úton annyira gyönyörű volt a táj a napsütésben!
Szeretem ezeket a délutánokat...

My Bakony
Yesterday, I was enchanted by Bakony again.
The country in the sun was so lovely on the way to Győr.
I love these afternoons...

Futás / Running

2009-06-30T21:53:00.004+02:00

Ma történt egy kis baleset... azt hiszem, most egy darabig nem hordok rövid szoknyát... de az eredmény még ezzel együtt is elég jó!

There was a little accident today... I stumbled and fell... short skirts are out for me now... still the time is pretty good!

Futás / Running

2009-06-29T22:40:00.002+02:00

Újra a porondon

2009-06-28T13:21:00.026+02:00

Visszatértem.
Az elmúlt időszakban olyan sok minden történt, hogy egy percem sem volt a saját kis dolgaimra.
Május közepe óta megváltozott a munkám. Ennek egyetlen hátránya, hogy semmire nem marad energiám itthon.
Íme néhány kép az elmúlt hetekből.

A flamingó nem csak, hogy kivirágzott, de másik két bimbót is hozott:
A férjemtől ezt a könyvet kaptam ajándékba - már régóta vágytam rá, nagyon örülök neki!
Van már terv, hogy mit készítek el belőle, de kötésből az elmúlt hónapban mindössze ennyire futotta:
A kép persze nem adja vissza a színeket. Jövök majd a részletekkel.

A múlt hétvégén a Hortobágyon jártam:
Örömmel konstatáltam, hogy folynak a felújítási munkálatok; elterelik a forgalmat a Kilenclyukúról. Ráfér már szegényre.

Aztán egy kép a tegnapi vacsiról:
Az első palacsintatortánk. Az egyik töltelék - a darált dión kívül - a múltkori eperlekvár volt! Sikeres akció. :)

A végére jöjjön az aktuális futó-eredményem:Mivel ezzel sem foglalkoztam, kicsit romlott az időm. Sebaj, lesz ez jobb is!

Mostantól remélem, több idő jut majd magamra. Akkor aztán jöhetnek ide is az infók!

Back on Stage
I’m back.
I’ve had so much goingon lately that all my little activities have been pushed in the background.
I’ve had a new position at work since the middle of May. Its one set-back is that it leaves no energy for me to do anything at home. Here’s a few pictures taken in the last couple of weeks.

The flamingo has two new buds on top of flowering.

My husband gave this book (Weekend Knitting) to me – I had longed for it so it made me happy!
I’ve a plan already of what patterns to knit from it but there’s very little I’ve done knitting-wise in the past months. The colours do not come though in the photo. Details will follow later.

I was in Hortobágy last weekend.
I was happy to see reconstructions going on on the The Nine Hole Bridge. It was high time.

Yesterday we had layered pancakes for dinner dessert. The first time we made one. Layers were ground nuts and strawberry jam I had made. It enjoyed great reception.

Let me close with my latest running time. (22m 10s at 4 km) A little slower than usual due to less time devoted to running. Never mind, it will get better.

Hopefully I’ll have more time for myself in th future meaning more posts showing up here.

Elfoglaltan...

2009-06-02T20:43:00.029+02:00

Csak "beugrottam" egy gyors beszámolóra az elmúlt napok eseményeiről...

Íme az eper-zsonglőrködés eredménye:

Sajnos nem volt most kisebb üvegem... de azt hiszem, ezekkel az adagokkal is megbirkózunk majd valahogy! :)

Nagy örömömre virágzásnak indult a flamingóm:

Látjátok a bimbót?
Nagyon izgatott vagyok! Az elmúlt években sorra adták be a kulcsot a virágos növényeim.
A zöldek nőnek, mint a bolondgomba, a többiek meg az első elvirágzás után feladják.
Neki ez már a második lesz. Szurkolok magunknak! :)

A hétvégét OTTHON töltöttem:

...
És még folytathatnám. De ez most történetesen egy fájdalmas út volt. Később talán majd mesélek erről is.

Gyorsan, még két jó hír ide a végére:

Jelentem, MCDST lettem! (Teljes nevén: Microsoft Certified Desktop Support Technician) Képtelenség hibátlanul kimondani... mindegy is. Egy időre elég volt a vizsgázásból. :)

Na, és itt a másik:

Továbbfejlesztés alatt... mert, hogy ezzel még céljaim vannak! :)

Most jó éjt kívánok mindenkinek! Holnap nehéz nap lesz...

Busy...
Just a quick note to tell you about my last few days...

Take a look at the outcome of the strawberry magic.
Sadly, there were no smaller jars available but we'll make do with them somehow. :)
A pleasant surprise...my flamingo's started to bloom.
See the bud? I'm very excited. My last few flowering plants had all bitten the dust. The green plans grow like they have their last chance to live another day but the rest just give up as soon as their first flower shows. This one is just having the second one. Fingers crossed!

Spent the weekend at HOME.
...
I'd rather not go into it now. It was a painful one. Maybe later I'll tell you about it.

Two pieces of good news to close with:
I've become an MCDST. It stands for Microsoft Certified Desktop Support Technician. Pronounce it without flaw? Forget it. I'm through with exams for some time now. :)
The other...still being realized....as I have further intentions regarding it.

Good night, Everyone, for today! Another hard day ahead...

Epeeer

2009-05-25T23:28:00.009+02:00

Tegnap eprészkedtem.

A tavalyihoz hasonlóan most is duplán használtam ki a lehetőségeket: lett szörpi is, lekvár is.
Nem vagyok egy nagy konyhaművész, a pepecselést sem szeretem, így a következőképp jártam el:

Az epret megmostam, megtisztítottam és egy jó nagy fazékba tettem. Hozzákevertem kb. fele súlyú cukrot és egy kis szalicilt és egy napra állni hagytam. Ez után nyomkodás nélkül leszűrtem a levét.
A maradék gyümölcsöket tűzre tettem, kavargatás közben felforraltam és még vagy 15 percig rotyogtattam.

A lekvárok már a dunyha alatt pihennek... viszont okulva az elmúlt évi felelőtlenségből a szörpöt már meg sem próbáltam üvegekbe tölteni. Gyorsabban elfogy, mint hogy megérné tölcsérezgetni! :)

Sympathy for the strawberry
I picked strawberries yesterday.
Just like last year I hit two birds with one stone: I made syrup (for drinks) and jam too. I'm not one who could be called the kitchen queen and I do not like messing around either so this is what I did:
washed the strawberries clean, stripped them of their leaves and shoved them in a huge pot. Added as much sugar as half their weight and some salicylic acid and let it all rest for a day. Afterwards, I strained it without squeezing the strawberries.
The fruit without the most of the syrup went on the stove for a good boiling of 15 minutes during which it had to be kept stirred all the time.
The jam jars are having their rest under cover. As for the syrup, I did not bother to bottle it as it will be gone quicker than taking out a funnel. :)

Gép(!) - Írás / Typing

2009-05-23T21:12:00.002+02:00

65 words

Speedtest

Elkészült: Pioneer

2009-05-12T21:25:00.013+02:00

Mostanában keveset fotóztam, így a dokumentáció nem az igazi, de íme a legújabb művem, a Knitty-s Pioneer zobagi-s változata.

A fonalat már évekkel ezelőtt kinéztem magamnak, de idáig váratott magára az ihlet.
Szerintem megérte.

Finished Object: Pioneer
I haven't taken plenty of pictures recently which means the documentation leaves something to be desired but my new creation is here all the same - the zobagi version of Knitty's Pioneer.
I had been wishing for this yarn before finally I bought it. The inspiration had even a longer way coming. I say it was worth it.

Közös-kötünk: Textured Circle Shrug

2009-05-07T21:32:00.010+02:00

Az sem mindennapi, hogy csatlakoztam ehhez:

Sajnos itthon a Lion Brand fonalak nem kaphatók, de azért nem esek kétségbe; van mit kiásni a dobozok mélyéről.

Knit-Along: Textured Circle Shrug
I'm also out of my way joining this.
It's unfortunate but Lion Brand yarns are not available in Hungary. However, it isn't something for me to loose sleep over. I've got a boxful of yarns to choose from.

Kezdjük el, aztán majd meglátjuk...

2009-05-06T22:12:00.009+02:00

... mondta a Kétbalkezes Varázsló.
Több, mint két évig érleltem magamban a gondolatot, itt volt az ideje venni egy nagy levegőt és belevágni. Legyen egy hely, ahol rendeződik a sok fonal, betű, kotta és szám.
Lássuk csak...

Let's get started and see where it gets...
... said The Ham-fisted Magician.
There had been a thought tossing and turning in my head for over two years...it was high time to take a deep breath and start. Let there be somewhere for threads, letters, musical notes and numbers to fall into place.
So...